A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: Hajdú megyei könyvtárak és olvasókörök a két világháború között
az olvasottságuk. A kezdeményezés mégsem volt hiábavaló. Az irodalom — ha nem is a széles paraszttömegekhez — de mégiscsak eljutott a parasztsághoz. „De ismernünk és olvasnunk kell őket, [a népi írókat!], mert ezen a réven tudatosodik bennünk is a helyzetünk és sorsunk. S mennél több egyénben válik tudatossá a felismerés, annál jobban megnő a táborunk és az erőnk, s annál hamarabb érjük el a magunk elé tűzött célokat.” — írta Bácsi Imre balmazújvárosi földmíves a folyóiratban.8 A könyv tehát a harmincas évek vége felé, az írás-olvasás terjedése ellenére sem játszott lényeges szerepet a parasztság műveltségének alakításában. Veres Péter az okokat keresve, az olvasórétegeket sorra vizsgálva megállapította, hogy a könyvek, az irodalom iránti érdeklődés csupán a városi munkásság vezető rétegeinél tapasztalható. A birtokos parasztságnak nem a pénze, hanem a „szellemi éhsége hiányzik”. A parasztság igazi olvasó rétege az agrárproletariátus volt. „.. .a világháború előtti agrárszocialista mozgalom idején olyan szellemi éhség, olyan kultúráramlás keletkezett az alföldi szegényparasztság körében, hogy valósággal kapkodták a könyveket. Különösen azokat a könyveket, amelyekben az »igazságot« vélték.”9 Ezt a háború előtti szellemi érdeklődést a háború és az utána következő hatósági elnyomás visszaszorította. Olvasókörök Az olvasókörök tárgyalásánál különbséget kell tenni a hagyományos értelemben vett olvasókörök — a tulajdonképpeni parasztkörök — és a hozzájuk csak bizonyos szervezeti formákban hasonló egyéb társaságok, egyesületek, szakegyletek között. Továbbá határvonalat kell húzni a múlt században lefolyt, majd a két világháború közötti időre is áthúzódó mozgalom eredményei közé. Az első világháború előtt alakult olvasókörök művelődési szerepköre nem volt kizárólagos. Együtt járt gazdasági, politikai és társadalmi törekvésekkel, ezek együttes jelenléte határozta meg tevékenységét és hatását. Sorra alakultak — más-más osztálybázissal— a gazdakörök, a 48-as, függetlenségi, Kossuth-párti körök és az agrárszocialista olvasókörök. Ez utóbbiak jelentősége a legnagyobb, mivel az olvasókörök a földmunkásság és a szegényparasztság eszmélkedésének iskolái voltak. Az egyesületek működése a háború alatt nagyobbrészt szünetelt, majd feloszlott. Csak a legerősebbek — a birtokos parasztságot és kispolgárságot tömörítő körök — folytathatták tevékenységüket szinte zavartalanul. A földmunkások egyletei számára nem kedvezett a politikai légkör. Míg 1906-ban és 1907-ben 460, ill. 530 helyi csoport működött 100 ezer taggal; 1920-ban 12 csop. 1200 taggal; 1921-ben 42 csop. 3184 taggal. Az olvasókörök vonatkozásában országos adattal 1922-ből és 1937-ből rendelkezünk.10 A Faluszövet- aég felmérése (1922) szerint a gazdakörök száma: 463, az olvasóköröké 833, száz összesen: 1296. Az Országos Mezőgazdasági Címtár 1937-es címjegyzéke 1597 gazda- és olvasókört tartott nyilván. Hajdú vármegyében 29 ténylegesen működő kör volt. A felmérésből az is kiderült, hogy a nagyobb településekkel rendelkező, nagyobb lélekszámú vidékeken, így az Alföldön, több olvasókör 8 Szabad Szó, 1941. ápr. 13. 9 Veres Péter: Irodalom és közönség. (Könyvnap elé) — Kelet Népe, 1938. jún. 10 Kiss Jenő: Gazdakörök és olvasókörök a két világháború között. — Népművelési Értesítő, 1963. 3—4. sz. 172—202. p. 61
