A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Hajdú vármegyei nyomdák történetének néhány kérdése 1920-1944
gépek száma is nőtt: 2 gyorssajtó, 1 tégely sajtó (amerikai sajtó), 1 papírvágó és 1 perforáló volt üzemben. Valószínű, hogy az áj gyorssajtót már 1927-ben beszerezte a nyomda vezetősége, mivel 1928 elején már üzemben állott. Az 1929. évi jelentés a gépállomány újabb gyarapodásáról számolt be. A motorok és sajtók száma változatlan, de már 3 papírvágó gépje volt a nyomdának, s megmaradt az 1 perforáló.14 Az üzemvizsgálati jelentések a nyomda személyzetéről is tartalmaztak adatokat. 1921-ben összesen 5 dolgozója volt a vállalatnak: művezető 1, gyári munkás 3, tanonc 1, mindnyájan férfiak. 1922-ben 1 művezető, 2 munkás, 1 tanonc a létszám, s ugyanaz 1923-ban is. 1924-ben 1 kereskedelmi tisztviselőt is alkalmaztak, a munkások száma a művezetővel együtt 4 fő. 1925-ből nincs adatunk, 1926-ban már nem alkalmazták a kereskedelmi tisztviselőt, a munkáslétszám 4 fő. Ugyanennyi volt 1927-ben is. 1928-ban 2 tanoncot alkalmaztak, a munkáslétszám 5 főre emelkedett ezáltal. 1929-ben ismét alkalmaztak 1 kereskedelmi tisztviselőt, 1. művezetőt, 3 szakmunkást, 1 tanoncot. Az alkalmazottak létszáma 6 főre emelkedett.15 A statisztikai adatok egyértelműen mutatják, hogy 1929-ben érte el a nyomda a fejlődése csúcspontját, mivel ekkor volt a legnagyobb gépállomány és az alkalmazottak létszáma is a legmagasabb. Sajnos, későbbi évből nem maradt meg üzemvizsgálati jegyzőkönyv, ezért nem ismerhetjük meg a részletes adatokat. A debreceni kerületi iparfelügyelő negyedévi helyzetjelentései 1933-tól a nyomdaipar nehéz gazdasági helyzetét bizonyították. A felügyelő 1933 októberében jelentette, hogy a grafikai ipar helyzete a nyár folyamán súlyosbodott, a nyomdavállalatok csak tengődnek, munkájuk alig akad. 1934 januárjában közölte, hogy néhány kisebb nyomdavállalat végleg beszüntette üzemét, a meglevő vállalatok egymással kíméletlen versenyt folytattak fennmaradásukért. 1934.1. negyedévében a grafikai ipar helyzete továbbra is súlyos volt. A II. negyedévi jelentés említette, hogy a munkásokat nem foglalkoztató, egészen kis üzemek árrombolás útján igyekeztek vevőkre szert tenni, de kevés eredményt értek el. A III. negyedévi jelentésben érdekes megállapítás, hogy a nyomdák közül azok, amelyek lapkiadással nem foglalkoztak, nagyon nehéz helyzetben voltak. Azonban a lapkiadó nyomdák is csak nagyon csökkentett munkáslétszámmal dolgozhattak, mivel a lapok évről évre kisebb példányszámban jelennek meg. 1934 utolsó negyedévében sem mutatkozott javulás a nyomdaiparban. Az ősszel és tél elején más években jelentkező élénkség nem volt észlelhető, a lapkiadó nyomdákat is gyengén foglalkoztatták. A nyomdaiparnál az évek óta tartó nehéz helyzet miatt határozott visszafejlődés mutatkozott. Az iparfelügyelő 1935. I. negyedévi jelentésében megállapította, hogy a munkanélküli nyomdászsegédek által létesített kis nyomdák árromboló tevékenysége a nagyobb nyomdavállalatokra is hátrányos és a kevés munkáért folytatott nagy versengés miatt mind a nagy, mind a kis üzemek egyformán elvérzenek. Az év folyamán változatlanul fennmaradt a nyomdák nehéz gazdasági helyzete. Az 1936. II. negyedévi jelentés ismét említi az iparág visszafejlődését, mivel a nagyobb üzemek a kapacitásukat már redukálták a gépek és felszerelések leépítése állal. Az üzemek termelési eredményei azonban továbbra sem voltak kielégítők és a munkanélküliség terén sem mutatkozott javulás. 14 HBmL. XXVII. 202. Üzemvizsgálati jelentések. 30. cs. XVII. Sokszorosító ipar. Hajdúböszörményi Nyomda, Lapkiadó RT. 1921—1929. 15 Uo. 52
