A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez
V. A vázoltak nem hagynak kétséget az iránt, hogy a polgári restaurációt a megszállt területek polgársága nem így képzelte és — ha nem is voltak túlzott illúzióik a megszálló hatalommal szemben — igen hamar kézzelfoghatóan tapasztalniok kellett, hogy a közös nevező közte és a királyi román állam között mégsem annyira közös, hogy a megszállók saját államérdekét akár a legcsekélyebb kérdésben is háttérbe helyeznék a megszállt terület burzsoáziájának javára. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a megszálló hatalom nem tett különbséget a proletár diktatúra által kormányzott és a megszállt területek között atekintetben, hogy mindegyiket ellenséges területként kezelte.51 saját államérdekeinek mércéje szerint. Az október 18-i Közigazgatási Főtanácsnál és az állami bevételek beszedése tárgyában meghozott rendelet ezt kézzelfoghatóvá tette. Ehhez képest vette igénybe a megszállt területeken az általa kinevezett helyi hatóságokat is. Összességében a megszállás természetszel űen nemcsak az 1919-es debreceni költségvetési deficitbe került. Az 1920-as felmérések52 több milliárd korona kárról szólnak — „a mozdítható raktári — kereskedelmi készletekben, mezőgazdasági terményekben, állatállományban, felszerelésben, a vasúti, postai, gyári, hivatali és laktanyai berendezésekben”.53 A megszállás körülményei között a polgárság legális ellenlépéseket kísérelt meg a megszállókkal szemben. A megszállás első időszakában a kormányzó tábornok jóakaratából polgármesteri hivatalt betöltő Magoss György május 15-én a sorozatos fegyveres tanyafosztogatások miatt benyújtott egyik panaszt még nem merte továbbítani a parancsnokságra és „nem véleményezem” jelzés- zel irattárba tétette.54 Július közepére a helyzet olyan tűrhetetlenné vált, hogy a kollaboránsként számon tartott Rásó István főispán írásban kénytelen tiltakozást benyújtani a kormányzó tábornoknál: „Tábornok Úr! Tudomásomra jutott, hogy a román katonai hatóság nevében írásbeli felhatalmazás nélkül egyes a román hadsereg kötelékébe tartozó egyének — a csatolt jegyzőkönyvek alapján Popovics nevezetű detektív — a közigazgatási hatóságok jelenléte nélkül — állítólag magán célokra — lovakat requirálnak tanyákon s ezekért minimális árat fizetnek. Az így elrequirált lovakat átíratják az új tulajdonos nevére. Kérem Tábornok Urat, hogy a román hadsereg kötelékébe tartozó alárendeltjeit az a fajta requirálás elkövetésétől eltiltani méltóztasson. Ez alkalommal említem fel a gabona, takarmány ruhanemű stb. requirálását is, melyet polgári és katonai elemek tanyákon véghezvisznek, melynek meggátlását csak Tábornok úr jóindulatú intézkedése segítheti elő. Hasonlóképpen bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy a piacon élelmiszer hiányt is a környéken katona ruhába olykor-olykor felfegyverzett egyének akadályozzák, mivel az árusoktól a legkülönbözőbb élelmi cikkeket a kora reggeli órákban elveszik. Kérem Tábornok úrnak ezen bajok orvoslására vonatkozó jóindulatú intézkedését. Debreczen, 1919. júl. 12. Rásó főispán dr. Vass”.55 51 Vö.: Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása Tiszántúlra. DMÉ 1973. 52 Egyetértés 1920. márc. 20. DFU. 1920. márc. 16., 20., ápr. 18., május 22. A március 16-i DFU tudatja, hogy megkezdi működését a jóvátételi bizottság. Itt kell jelentkezni, akik a megszállás alatt kárt szenvedtek. A bizottság tagjai: Aczél Géza főmérnök, Tatay Zoltán dr. tb. tanácsnok és Mérő József mérnök. Az állatállomány pusztulására DFU 1920. jún. 23. 53 R. 144. 55 HBmL. IV. B. 1401/10. 2/1919., 956/1919. sz. 41
