A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez
hónapokon keresztül igen sok bejelentés érkezett,30 arra enged következtetni, hogy a megszálló csapatok katonai rendészete nem fordított különösebb gondot ezeknek a cselekményeknek a megakadályozására.31 A tanyákon levő mezőgazdasági termelőeszközökben okozott károk jelentős részben a polgárságot is sújtották.32 A közbiztonság elégtelenségét — az igazoltatások ürügyén elkövetett zsarolások,33 a kényszermunkára hurcolás34 és a Hortobágyon történt rablások, nemi erőszakok és gyújtogatások35 kézzel foghatóan bizonyították, „hogy a közbiztonságot és a magánvagyont” mennyire nem tekinti fontosnak a megszálló hatóság — királya ígérete ellenére sem. Más helyen utaltunk már azokra a viszonyokra, amelyek a megszállt területeken — elsősorban Debrecenben — a megszállás előtt jellemezték a közellátást.36 Április végére az alapvető árucikkek eltűntek a forgalomból. „Az üzletek általában nyitva vannak — de csaknem üresek... fa és szén az egész városban nem kapható”.37 Az ármaximálás hírlapi közzététele inkább bohózat, hiszen „egyáltalán semmi sem került piaczra”. „Áz áru egyszerűen nem jelenik meg a piaczon s további bacchanáliát ül az áru-uzsora, a csempészet”. Liszt és burgonya árusítási helyeken százával tolong a várakozók csoportja. A csempészre szállított áruk árát már nem is kérdjük”.38 Ilyen körülmények között „a román megszálló csapatok katonái tömegesen és egyenként bemennek a sütő műhelyekbe, s üzletekbe és az ott talált kenyeret — fenyegetés alkalmazásával — pénzért, sok esetben anélkül elviszik”,39 ami a napi 28 dkg-os kenyérfejadag biztosítását is lehetetlenné tette. A parancsnokság nem tanúsít megértést a városi javak kíméletével kapcsolatos kérelmek tekintetében sem. A megszálló hadsereg igénybe vette a város legelőit, faanyagát, ménesét és szeszkészleteit. A nélkülöző közalkalmazottak bérének biztosítása ürügyén pedig az egész román megszállás alatt álló zóna állami bevételeire igyekezett — több kevesebb sikerrel — rátenni a kezét.40 A bűncselekményeket is megvalósító károkozások mellett a termelés újraindítása szempontjából különösen bénítóan hatottak a szabályos rekvirálások. E helyütt a júniusig elrendelt négy lórekvirálást emeljük ki — amelyek a még meglevő nélkülözhetetlen igaerőt vonta el a termelésből — a szekerek, munka30 HBmL. IV. B. 1401. 10. 2. 31 A kormányzó tábornok ragaszkodik ahhoz, hogy a sértett jelölje meg a bűncselekményeket elkövető katonák „csapattestét, közelebbi beosztásukat”. HBmL. IV. B. (401—843) (1919, 2095) 1919. „Beszélnek egyébként arról is, hogy a parancsnok 2 román katonát rablás miatt agyon lövetett”. R. 15—17. 32 így Deák György tanyájáról 80 590 korona, (HBmL. 401—44/1919); özv. Harstein Péterné tanyájából 46 975 korona uo. 391/1919., Darvas Nándor tanyájából 50 000 korona uo. 35/1919. főisp.; értékű gazdasági felszerelést vittek el, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. 33 HBmL. IV. B. 1401. 1099/1919. sz. 34 Szabó Bálintot és 20 társát júliusban szénahordásra vitték el és a magyar hatóság ismételt megkeresésére sem engedték őket szabadon. HBmL. IV. B. 1401. 981/1919. sz. 35 HBmL. IV. B. 1401. és 10.2/1919.—14 842/1919. július 14. 36 Kahler Frigyes: A közalkalmazottak helyzetének alakulása Debrecenben (1916—1919) HBmL Évk. II. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1975. 56. old. Kahler Frigyes: Debrecen város és Hajdú vármegye szükségpénzei 1919-ből. DMÉ. 1972. 323 — 334. old. 37 R. 19. 38 R. 58., 43—45. 39 HBmL. IV. B. 1401. Csóka Sámuel jelentése 18 669/1919 ein. 40 HBmL. IV. B. 1401.54/1919 főisp., 755/1919 főisp., 2760/1919., 331/1919., 2760/1919., 1187/1919 sz. 39
