A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A Hajdúkerület, majd Hajdú vármegye népiskoláinak fejlődése Kiss József tanfelügyelő működése idején 1872-1891
sem értelmesen felelni nem képesek.” A fiúiskolát szintén elhanyagolt állapotban találta. „Padozata nincs, földje gödrös, padok helyett gerenda lóczákon nyomorognak a gyermekek.” Beszámolt arról is, hogy a vámospércsi tanító az iskola növendékeinek tudatlanságát a nagyfokú mulasztással indokolta. Előterjesztéséből tudjuk, hogy a 3. osztályos gyermekek Vámospércsjen még olvasni sem tudnak. Hajdúböszörményben a római katolikus vegyes iskola növendékeinél tapasztalt elmaradottságot a felügyelet azt is konstatálva, hogy több kötelező tantárgyat az iskolában nem is oktatnak. A görög katolikus leányiskola növendékeit is „tudatlanoknak” találta a tanfelügyelő. „A 2—3 éves iskolások alig, általánosságban pedig olvasni és értelmesen számolni nem is tudnak.” Megállapította a tanfelügyelő, hogy a népiskolai törvény végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges az iskolaépületek számának szaporítása, azoknak jól felkészültségű tanerőkkeli ellátása és taneszközökkel való felszerelése. Szerinte „a tanítás alapos, sikeres és nagy eredményű csakis azon iskolában lehet, hol annak alapját a szemléltetés és érzékeltetés, mint a tanításnak lelke, képezi.”13 A tanfelügyelő és az iskolatanács erélyes fellépése Vámospércs tanácsát tettekre késztette. Még 1873-ban jelentették a hajdúkerületi alkapitánynak, hogy a tanfelügyelő által kifogásolt és észrevételezett hiányokat pótolták. „A régi divatú gerenda székek helyébe a czélnak megfelelő, írásbeli munkálatokra alkalmas előtámlánnyal ellátott székek alkalmaztattak... a földes tantermek kideszkáztattak... s a magas kormány által kegyesen ajándékozott taneszközökkel... bírunk.”14 Eredményekről ad számot az Alsó-Szabolcs—Hajdúvidéki egyházmegyei esperesi jelentés is 1879-ből. Míg 1870-ben az iskolatanács véleménye szerint az egyházi iskolák „a belterjes fejlés képességét teljesen nélkülözték”, 1879-re felküzdötték magukat a 38. tc.-ben előírt színvonalra. Vámospércsen 1877-ben új fiúiskola, 1878-ban leányiskola épült, Szováton leányiskola és tanítói lak építéséről gondoskodott az egyház s 1875/76-ban az ismétlő iskola is megkezdte működését. Tetétlent elavult, szűk iskolaépülettel találta a 38. te., de 1871-ben mind a fiúk, mind a leánynövendékek részére iskola épült, mely bútorzattal és taneszközökkel teljesen felszerelt. Földesen a tanügy már 1868-ban erőteljes fejlődést mutatott, 1878-ra a fiú és leányiskolák hatosztályúvá fejlődtek. Nádudvaron 1874-ben már iskolai könyvtár részére is külön helyiség szolgált. Hajdúböszörményben a 10 év alatt 6 új tanterem épült s 6 új tanító számára biztosítottak állást. Míg 1869-ben 997 gyermek járt iskolába, addig 1879-ben 2048-ra emelkedett a tanulói létszám. Az eredmények mellett a hiányosságokat sem hallgatja el a jelentés. Elsősorban kifogásolja a tanulók iskoláztatásánál fennálló problémákat. Nagy különbség tapasztalható a tankötelesek és iskolába járók száma között, ami sürgős intézkedést követel. A hiányosságok között említi a tanítók díjazását. Vámospércsen pl. az elöljáróság nem gondoskodik a tanítók fizetésének kiadásáról, s emiatt a „tanítóknak sokszor kell nélkülözést látniok, ez pedig nem szolgál előnyére a tanügynek.” Mindezek ellenére további erőfeszítésektől sem riad vissza a református egyház, mert mindenképpen biztosítani kívánja, hogy iskolái e törvény előírásainak és a kor követelményeinek egyaránt megfeleljenek.15 13 Elnöki jelentés i. m. 4. old. 14 HBmL. IV. B. 754/b. 84/2384/1873. sz. 15 TREL. Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyházmegyei jkv. 1879. szept. 18. No. 10. 22
