A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma

azonban nem tartottak igényt az ily módon feltárható ismeretekre, ezért az ötlet végülis nem tudott megvalósulni. A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának azonban előbb-utóbb ki kell lépnie a megrendelő termelőszövetkezetek által tá­masztott igények keretei — hogy azt ne mondjam korlátái — közül, és lépéseket kell tennie a tudománnyá válás érdekében. Mert bár a tsz-történetírás a hon­ismereti mozgalomban gyökerezik, lombjait a tudományosság szintjein kell kibontani. Ebben az esetben elkerülhetetlenül jelentkezik majd a termelőszövet­kezeti mozgalom tájegységenkénti földolgozásával megismerhető újabb össze­függések iránti igény. Különösképpen így van ez egy olyan alakulóban levő és még tudományágnak sem igen nevezhető tevékenység esetében, mint a tsz- történetírás. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek és más — elsősorban tanácsi — szervek részéről továbbra is meg van, és meg lesz az igény arra, hogy újabb és újabb tsz-történeti munkák készüljenek, sőt a különféle évfordulók időről időre még csak növelni fogják az ilyen jellegű kiadványok számát. Tehát a termelő- szövetkezetek történetének feltárása továbbra is folyik majd, de egyre nagyobb lesz az eltérés az elkészült munkák lehetséges és tényleges színvonala között. Vagyis egyre sürgetőbben jelentkezik az igény e munkálatok módszertani, szer­vezeti összehangolására, összefogására, tudományos megalapozására. Miként lehetne ezt a kérdést a jelenlegi holtpontról kimozdítani ? A megoldást illetően viszonylag kényelmes helyzetben vagyunk, annak egyik lehetőségét ugyanis már kitalálták, sőt ki is dolgozták. Az ipari üzemtör­ténetírásra gondolok, amelynek jól működő szervezete van a Magyar Történel­mi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának keretében. Ez a szakosztály össze­fogja az üzemtörténetírással foglalkozó szakembereket, módszertani útmutatást ad, kéziratokat lektorál és szerkeszti a témával foglalkozó, sorozatként megje­lenő kiadványokat.37 A termelőszövetkezetek történetével foglalkozók tehát kétféle lehetőség között választhatnak. Vagy bekapcsolódnak a Történettudományi Társaság Üzemtörténeti Szakosztályának munkájába, vagy pedig megkísérlik, hogy az Agrártudományi Egyesület Agrártörténeti Szakosztályának keretében — eset­leg egy tsz-történeti munkacsoport, szekció, vagy más elnevezésű szervezet for­májában —, az üzemtörténeti szekció eredményeinek és módszereinek figye­lembevételével létrehozzák a saját tevékenységük összefogására és segítésére hivatott szervezetet. A magam részéről ezt az utóbbi megoldást érzem célrave­zetőbbnek. Egy ilyen szervezet létrejöttének igen nagy jelentősége lehetne a tsz-történeti kutatások módszertani kérdéseinek tisztázásában, valamint magá­nak a módszernek a továbbfejlesztésében. Ezenkívül lehetővé válna a tsz-törté­neti kiadványok színvonalának növelése, illetve állandósítása, aminek az érde­kelt termelőszövetkezetek és a témához kapcsolódó tudományágak egyaránt hasznát látnák. Ä kérdést — bizonyos leegyszerűsítéssel — úgy kell ugyanis fel­fognunk, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek elhatározzák magukat történetük megíratására és rászánnak erre a célra egy bizonyos összeget, a pén­zükért színvonalasabb és tagságuknál szélesebb érdeklődésre is számot tartó, monografikus igényű feldolgozást kapnának. Az anyagi erőforrások célszerű koncentrálásával megoldhatóvá válnék továbbá a tsz-történeti munkák soro­zatszerű publikálása is. Úgy gondolom, hogy egy ilyen „szekció” megalakulásá­ban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a területi szövetségek is tevékenyen résztvehetnének. 37 Például: Dr. Jenei Károly: A Nitrokémiai Ipartelepek története, 1921—1948. Kiadja a Magyar Történeti Társulat, 1976. 206 old. 170

Next

/
Oldalképek
Tartalom