A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma

ban és Tudósítás a toronyból című írásával, majd tovább Galgóczi Erzsébet, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Márkus István, Végh Antal, Zám Tibor jó- néhány munkájával, Moldova György őrségi kötetével, a szlovákiai Duba Gyula és az erdélyi Szabó Gyula írásaival, hogy csak néhány közismertebb példát említsek. Az a kép, amit ezek a szerzők szépírói-szociográfiai eszközeikkel fölvázolnak a termelőszövetkezeti mozgalom történetének valamely szakaszáról, természetesen csak részletnek tekinthető, de rendszerint éppen azt az oldalát ragadják meg a témának, amely az üzemi, gazdasági vonatkozásokat feldolgozó munkákból a leginkább hiányzik. Ehhez még hozzátenném, hogy egy-egy ilyen mély felelősségérzettel és elkötelezettséggel megírt „részlet” sokszor többet és főként jellemzőbbet közöl a termelőszövetkezetek és a falvak közelmúltbeli történetének lényegéről, mint akárhány végeláthatatlan adathalmazt felsorakoztató tanulmány.

e) A hazai tsz-történetírás — már említett — „szervezett” időszakában számos szakember kapcsolódott be a munkába, de talán jobb, ha úgy fogalmazunk, hogy „adta fejét” tsz-történetírásra. A különböző szakképzettséggel rendelkező, „újdonsült” tsz-történet írók (mezőgazdász, agrárközgazdász, levéltáros, általános-, középiskolai és főiskolai tanár stb.) egyvalamiben hasonlítottak: egyikük sem a tsz-történetírásnak volt a szakembere.

És éppen mert a tudományok valamely sajátos területének szakembereiről, egy-egy adott tudományág művelőiről volt szó természetes,hogy a szövetkezetek történetét is egyoldalúan, speciális szakismereteik szems zögéből és azokkal a tudományos módszerekkel közelítették meg, amelyekben leginkább otthon voltak. Tevékenységük nyomán szépszámmal születtek a többé-kevésbé történeti szemléletű üzemgazdasági elemzések, amelyek rendszerint igen színvonalasan dolgozták fel és értékelték egy-egy termelőszövetkezet gazdasági tevékenységét, illetve annak hatékonyságát. Elsősorban az ilyen jellegű munkáknál találkozunk a termelőszövetkezet történetének időbeli tagolásával, ami föltétlenül helyes és célszerű, de az esetek többségében azzal a veszéllyel jár, hogy egy-egy történelmi periódust a szerzők — a már említett okok miatt—statikus egységnek tekintettek, és külön-külön elemezték őket, ami természetesen a történelmi folyamat bemutatásának rovására ment. A szerzők szakmai érdeklődésének és jártasságának különbözősége miatt az egyik esetben a termelés- és a munkaszervezés, a másik tsz-nél a beruházás és a hitelpolitika, ismét más alkalommal a termelés technikai-technológiai jellegzetességei kerültek előtérbe. Ezek a szempontok természetesen fontos részei egy komplex tsz-történeti monográfiának, de önmagukban a témának rendszerint csak egyik vagy másik oldalát világítják meg, s a termelőszövetkezeti mozgalomnak elsősorban a gazdasági természetű összefüggéseit tárják fel.22 Pusztán a termelés alakulására vonatkozó számadatokkal azonban nem lehet kellő részletességgel bemutatni egy termelőszövetkezeti kollektíva életét, az összetartó, vagy széthúzó erők alakulását, a tagok közérzetét, hangulatát, az életmódban bekövetkező változásokat, a közösséghez való kötődés formáit, vagyis: a termelőszövetkezeti mozgalom társadalmi, közösségi, emberi vonatkozásait.

Őszintén meg kell azonban mondani, hogy a szövetkezetek történetét tárgyaló irodalomnak ez az oldala összehasonlíthatatlanul elhanyagoltabb és kiforratlanabb mint a másik, a termelési tevékenységgel foglalkozó. Ezért külö22 Ilyen a Mezőgazdasági Múzeum által kiadott Termelőszövetkezettörténeti Tanulmányok I—III. köteteiben megjelent munkák jelentős része, némelyikük nem más, mint egy-egy termelőszövetkezetre vonatkozóan több különböző időszakban elvégzett üzemgazdasági elemzés.

162