A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben
Gaál Mihály).28 A közigazgatási bizottság évente kétszer tett jelentést a belügyminiszternek a megye közigazgatási állapotáról. A kezdeti időszakban kétségtelenül a legtöbb gondot az adó behajtása jelentette.29 A megye -közigazgatási beosztásának az alapját az 1876. szeptember 4—5-én alakuló törvényhatósági bizottsági ülésén vetették meg. Tekintettel a megye nagyságára, eleve csak két szolgabírói járás szervezése került szóba. Tisza Kálmán egyébként nyomatékosan figyelmeztette is Miskolczyt, hogy „egy harmadik szolgabírói járás alakításához — az állam illetve az adózó polgárok súlyos pénzügyi helyzete” miatt amúgy sem járulna hozzá.30 Itt kell megemlítenünk, hogy Vámospércs — eddig rendezett tanácsú város — kérvénnyel fordult a törvényhatósági bizottsághoz, amelyben nagyközséggé való átalakítását kérte, tekintettel kicsinységére. Ezt a megye pártolólag fel is terjesztette a belügyminisztériumhoz, amely 1877 márciusában az átalakulást hivatalosan engedélyezte is.31 Ettől függetlenül azonban a megyei közgyűlés már ekkor nagyközségként kezelte, s ezért járási beosztásáról is intézkedett. A két járás egyébként a következő volt!32 A nádudvari, amely Püspökladány, Nádudvar, Kaba, Tetétlen, Földes és Szovát községekből állott, a balmazújvárosihoz pedig Egyek, Csege, Balmazújváros, Sámson, Téglás, Alsó- és Felső-Józsa, Vámospércs és Mikepércs községek tartoztak. A nádudvari járás esetében a székhely kérdése nem volt vitás (Nádudvar), annál több gondot okozott azonban a balmazújvárosi. Az ide tartozó községek földrajzi helyzetét tekintve Balmazújváros ugyanis teljesen alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a szolgabíró ténylegesen ott is székeljen, a járás központjául tehát Debrecen kínálkozott. Ez azonban ellenkezett azzal az országos törvénnyel, amely előírta, hogy a szolgabíró köteles a járása területén lakni. Éppen ezért, vagy Debrecen-ellenes alapállásból kiindulva többen is hevesen támadták azt a gondolatot, hogy Debrecen bármelyik szolgabíróságnak ténylegesen központja lehessen; így például a Szabolcsból átkerült Rázsó Gyula nádudvari szolgabíró és a hajdúnánási Csohány Ferenc. A törvényhatósági bizottság azonban úgy döntött, hogy a balmazújvárosi járás esetében a tényleges központ mégiscsak Debrecen legyen, s ilyen értelmű feliratot intéztek a belügyminisztériumhoz. Ott ezt tudomásul is vették, hiszen Balmazújváros tényleges központtá emelését csak egy harmadik szolgabíróság felállításával lehetett volna megoldani. Az öt hajdúváros — miután Vámospércs nagyközség lett — továbbra is a járásokkal azonos jogú rendezett tanácsú város maradt. A közrend, a személy- és vagyonbiztonság fenntartását a csendbiztosi járások szervezésével oldották meg, amelyek azonban nem egyezhettek meg a járásokéval. Ezek központjai a következők; Nádudvar (Nádudvar, Püspökladány, Kaba, Tetétlen, Földes, Szovát, Mikepércs), Balmazújváros (Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Csege, Egyek), Hajdúböszörmény (Hajdú- böszörmény, Hajdúdorog, Téglás, Hajdúhadház, Sámson, Józsa-Szentgyörgy). 28 HBmL. IV. B. 902/a. 1. 1876. szept. 26. 29 Ennek nehézségeire pl. Id. a 771/1876. kgy-i határozatot. A földadó kivetésére két kataszteri becs- lőkerületet és becslőjárást alakítottak ki Debrecen és Hajdúböszörmény székhellyel. HBmL. IV. B. 901/c. 1. 173/1876. 30 Uo. 60/1876. Hozzájárul viszont ahhoz, hogy a két szolgabíró mellé egy-egy segédszolgabírát alkalmazzanak. 31 Uo. IV. B. 902/a. 1. szept. 4., 25. és 1877. január 30. valamint IV. B. 901/c. I. 5. 1876. 32 Uo. IV. B. 902/a. 1. szept. 4. és Debreczeni Ellenőr 1876. szeptember 4. 2. old. 11
