A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi gazdálkodás felszabadulás utáni kibontakozása

tek Szövetsége közreműködésével, 439 darabot, darabonként klotiliával (fülbélyeggel) látták el.21

A Jószágtartással, illetőleg teleltetéssel szorosan összefüggő takarmányozás biztosítására 1946-ban felesben összesen 1769 q 50 kg szénát kaszáltak, amelynek árát mázsánként 25,-— Ft-ban számolták el.22 Közben a közel két éven át alig használt legelő és kaszálóterületeken, a városházi kezelésében levő részen a szerb- és szamártövis nagyon elszaporodott, s különösen az út mentén és a telkesebb részeken valóságos gyomerdők keletkeztek. Ezért szólította fel a város gazdasági ügyintézője a hortobágyi ménesmestert, hogy a pásztorokat „e káros gyomok, szerbtövis és szamártövis irtására a legerélyesebben szólítsa fel”, a munkát elhanyagolok nevét pedig jelentse.23

Az 1947-es évre a legeltetés kezdetét a nagy takarmányhiányra való tekintettel március 20-tól november 30-ig határozták meg, de mivel a nagy hideg miatt a legelő még nem indult meg, a sertések, lovak és szarvasmarha kihajtását csak április 10-től október 31-ig, illetőleg november 25-ig engedélyezték. Á rendelkezésre álló, a folyótól keletre eső részen egy ökörgulya, egy anyagulya, egy renyheménes, egy közös sertésnyáj, két közös juhnyáj felállítását engedélyezte a tanács, az elepszéli gazdáknak egy naponként hazatérő csorda legelőét biztosította. 100 db-nál kevesebb juhot egy nyájban nem lehetett őrizni, s a legelőbért számos jószágonként 40.— Ft-ban állapította meg.24

Ez évben még mindig igen sok volt az engedély nélküli favágás. Megpocsékolták a Hortobágyparton levő kis erdőket, a csárda-kert és -udvar fáit, a szárnyékerdőket. Többször kellett engedély nélküli kaszálásért bírságolni és sor került a nád és gyékényvágás szabályozására is. A Kösülyszeg, Pipagödör, Trázsi föld, Várostanya, Virágos Lajos-féle tanya körüli nádra szükség volt, mert a mátai istállók tetőzetének javítása nem tűrt halasztást. A kösülyszegi partbirtokosok 24 248 kéve nádat termeltek ki, amelyből 7457 kéve a várost illette meg.

A hortobágyi harcok emléke még ott éktelenkedett a településeken, legelőkön. A csárda körül kilőtt tankok, a mátai út két oldalán kiásott ágyú és harckocsiállások, a legelőkön lövészgödrök betemetetlenül, amely az úton járók és az állatok, különösen a ménes szempontjából veszélyesek voltak. Betemetésére a város 300 forint hitelt engedélyezett.25

Debrecen város tizenkét hortobágyi alkalmazottja: Markovits Gyula ménesmester, Balogh Mihályné mátai biztos neje, akinek férje hadifogságban volt, Nagyfejeő József, Nagyfejeő György, Erdős Márton mezőrendőrök, Papp Sándor, Kis Pál alkalmazott, Miskolczi Ferenc városi kocsis, Sári József és Sain Pál városi lovász, Bodnár Gyula törzscsikós és Garamvölgyi Dénesné postamesternő összesen 105 kát. h. illetményföldet kapott.26

21 Uo. 758/1946. mb. nov. 27. Debrecen Város Tanácsa 29 987/1946. sz.

22 HBmL. XXIII. 759/b. 1. 19/1947. Debrecen Város Tanácsa 22 737/1946. II. sz.

23 Uo. 537/1947. márc. 6.

24 Uo. 294/1947. 295/1947. márc 12., 359/1947. ápr. 2. Debrecen Város Tanácsa 8145/1947. II., 10 490/1942. II. sz.

25 Uo. 298/1947. márc. 17.

26 Uo. 180/1947. mb., 406/1947. máj. 16. A városhoz tartozó alkalmazottak illetményföldjeinek kimutatása.

105

\