A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Perjés Géza: Bihar megye 1728. évi adóösszeírásának gép feldolgozása

Ily módon elemzésünk csupán a domborzatra, a termékenységre és a mű- velhetőségre terjed ki. A domborzat szempontjából általában három alapterminust: „sík”, „dombos”, „hegyes-völgyes” és ezek kombinációit használták („Sík-dombos”, „sík-hegyesvölgyes”, „dombos-hegyesvölgyes”).19

A termékenységet Biharban leggyakrabban a „sterile”-nek minősítik, a művelhetőséget pedig általában „difficilis”-nek mondják, megjelölve, hogy hány ökör kell az eke elé.20

A 12. táblázaton mutatjuk be a minősítések eloszlását, kiegészítve a szint- magasság és a lejtés már ismert adataival.21

Amint látjuk az adatközlés aránya a domborzatnál 76,7%, a termékenységnél 37,3, a művelhetőségnél pedig 52,0%. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi okozza a válaszadás arányának ezt a nagy különbségét. A feleletet talán a mű- velhetőségre vonatkozó adatoíc alapján adhatjuk meg. Amint láttuk, a 221 adatközlő helységből 219 (99,1%) határát minősítették az összeírok „nehezen művelhetőnek”. Ebből a szélsőséges arányból arra lehet következtetni, hogy az összeírok csak akkor foglalkoztak a kérdéssel, ha a művelés nyilvánvalóan nehézségekkel járt, azaz feltételezhető, hogy általában inkább a termelést gátló, mint elősegítő körülményekkel foglalkoztak. Ezt támasztaná alá az a körülmény is, hogy 152 helységnél van a termékenységre vonatkozó bejegyzés, ezek közül azonban csupán 11 a „jó” és 22 a „közepes”, a döntő többség (79,1%) „rossz” minősítésű.

ipsum locum habitationis aquae diffundunt ac taliter terram sterilem efficiunt, ob quod nec trici- tum aut frumentum dici potest”. Élesdet a Sebes-Körös áradásai miatt lakói elhagyták és a volt szántóföldeken építették fel házaikat; Kápolnán a Fekete-Körös áradásai pusztítanak, s az árvíz oly erővel tör a határra, hogy még a gabonakereszteket és kévéket is magával viszi; Komádiban „propter aquas nec arari potest”. És még lehetne sorolni a példákat.

19 Néhány példa (a zárójelbe tett számok közül az első a falu átlagos szintmagasságát, a második a határ legalacsonyabb, a harmadik pedig a legmagasabb pontját jelenti): Kimpányban (Vaskoni járás) (430, 406, 516) a határ „partim montosus, partim vallosus”, Nyermegy (Béli j.) (188, 175, 213) a határ a „collosus et montosus”; a robogányi járásban levő Preszaka határa csupán „collo- sus” (270, 264, 285). A Hosszúmái dombvonulat és aTőz között fekvő Bélmárkaszék „in piano” fekszik (141, 117, 216); a Királyerdőben eredő, és magának mély völgyet vágó Vida patak mentén hosszan elnyúló Szitány Turbulest (170, 160, 250) határról azt jegyezték fel, hogy „in depresso” fekszik; Belényestől délre a Fekete Körös közelében épült Szudrics (234, 220, 247) határa „partim collosus, partim depressus”; az általunk mért magassági adatok alapján néha nehezen érthető az összeírok minősítése, így amikor a Magyarcsékei hegyek lábánál fekvő Terpest határára (150, 156, 200) azt mondják, hogy „partim vallosus, partim montosus”; Bélörvényes határa (205, 174, 250) „montosus, saxosus, vallosus”; a 949 m magas Magúra Guranilor lábánál fekvő Gurány „inter saxes, sylvas, colles et valles” fekszik (331, 330, 414); a mintegy 5 km hosszú Gyigyiseny Vojen (250, 230, 350) alsó vége a Fekete Körösig ér, felső vége viszont a Réz hegység 500—600 m-es vonulatai közé ékelődik; az összeírok szerint határa „partim in depresso, partim in piano” fekszik; A Fekete Körös és a Rossia patak összefolyásánál emelkedő dombokra épült Petrány Va- lány (252, 240, 280) az összeírok szerint „in loco elevato, colloso” helyen van; Rézbánya pedig (456, 451, 550) „in montibus cacuminibus, eosdem accessus gravis” van.

20 Darvas összeírásánál ez olvasható „Siquidem semper eadem terram seminat, triticum exigui valo- ris procreatur”. Acsádnál különös módon a gyakori fagyok teszik tönkre a termést: „Saepe terri- toritum hoc suos fructus in flore ob frigoris intervenientias deperdit”; de ugyanerről panaszkodnak a megye másik végén fekvő Feketetón is.

21 Amint látjuk a táblázatban megadtuk a „Válaszadás” arányát, tehát azt, hogy a települések számához képest hány esetben van bejegyzés. A domborzatra vonatkozó adatokat három kategóriába vontuk össze: „Sík”, „Dombos” és „Hegyes-völgyes”, arra gondolva, hogy amennyiben egy helység határát az összeírok vegyesen jellemezték, akkor a határ egyenetlenebb, így a lejtők is meredekebbek, tehát a tagoltabb határra utaló kifejezést kell használni. Ugyanígy összevontuk három kategóriába a termékenységre utaló adatokat. A művelhetőségre vonatkozó adatokat pedig össze sem kellett vonni, mivel az ilyen vonatkozású bejegyzést közlő 221 helység közül, csak kettőnél használják a „közepesen nehéz” kifejezést, a többinél mind „nehéz” minősítés van.

74