A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Szendrey István: A derecskei uradalom kiépítése

Az úrbérrendezés után újabb fejezet kezdődött községünk életében, hiszen az addigi egységes uradalmi szerződést felváltotta az egyes falvakkal kü- lön-külön megkötött szerződések rendszere. Sikerre vezetett tehát az az igyekezet, ami eddig két alkalommal is meghiúsult. Azonnal meg kell jegyeznünk, hogy e „győzelem” mégsem söpörte el az uradalom népének viszonylagos ösz- szetartását, egységét. Az első, falvankénti contractust 1778-ban kötötték, ugyanis ekkor járt le a régi szerződés.38 Ennek hátrányos volta az uradalom népére nyilvánvaló volt. A földesúri terhek alakulásában azonban a döntő fordulat mégsem ekkor következett be, hanem 1783-ban, amikor a földesúr a cenzust (földbért) szigorúan és következetesen külön választotta az egyéb feudális terhektől, s a kilencedet — amit addig soha nem is említettek —, a regálé bérleteket, a munkajáradékot (robot) külön számította fel, amelyeket a jobbágyoknak kölön kellett megváltaniuk pénzen. Mindent felszámoltak tehát, amire az úrbéri rendelet lehetőséget adott. Ezzel a lépéssel a jobbágyi terhek az eddigieknek több mint háromszorosára növekedtek. Érthető, hogy ezután a birtok történetében olyan végeláthatatlan pereskedés kezdődött, amely egészen a jobbágyfelszabadításig, sőt a birtok eladásáig tartott.39

Nézzük meg konkrétan Derecske esetét az 1796-tól 1801-ig tartó úrbéri szerződés fényében!40

1. A kilenced váltságáért fizetniük kellett évi két részletben hatszáz forintot.

2. A kocsmáltatás jogáért 660 forintot.

3. A mészárszékért 48, a boltért 30, a vízi- és szárazmalomért 20 forintot.

4. A maradványföldek (superfluitás) használatáért 115 forintot.

A feudális teher ebben a szerződében, az előző contractushoz képest nyolcszáz forinttal nőtt. A szolgáltatások emelkedésének tendenciája ezután is növekedett, jellemző, hogy a derecskeiektől 1820-ban 10 851 rénes forint és 30 3/4 krajcárt követelt a földesúr.41

E helyen nem bocsátkozhatunk az adózás részletes tárgyalásába, azt azonban a fentiekben is láthattuk, hogy a nagyarányú rosszabbodás az úrbérrendezés után következett be, amely a pereskedések állandósulásával nem csekély munkát adott a megyei hatóságoknak sem. Csak arra kívánunk még utalni, hogy jogtalan követelés is előfordult, éppen Derecskével szemben.42

A terhelés miatt kirobbant „hajdúper” nem kedvezett a földesúri érdekeknek sem, ezért is törekedett a hercegi ház arra, hogy viszonyát rendezze az uradalom népével. Ez 1813-ban egy úgynevezett „baráti szerződést” (amicus contractus) eredményezett, amelyben igyekeztek a legapróbb részletekig meghatározni azt, hogy a lakosság milyen szolgáltatásokkal és pénzbeni terhekkel tartozik. Talán a pontosságra való törekvés, de inkább a „ködösítés” szülte azt, hogy végül úgy összezavarták a különböző terheket, tartozásokat, hogy azokon alig lehetett eligazodni.43 így aztán e szerződés sem oldott meg volta38 Uő.: Egy alföldi uradalom... i. m. 96. old.

39 Uo. 98. old. és uő.: A bihari hajdúk pere... i. m.

40 HBmL. V. 622/a., másolata a KLTE Középkori Történeti Tanszékének kézirattárában.

41 Szendreyl.: Kand. ért. i. m. 137. old. — Ez akkor is érvényes, hajói tudjuk, hogy jelentős a pénzromlás a XIX. század elején.

42 Uő.: Egy alföldi uradalom... i. m. 104—150. old. — Itt feltétlenül meg kell említenünk, hogy az uradalom történetét Szendrey dolgozta fel, s e munkáján kívül más tanulmányaiban is foglalkozott a terület történetével. Ezért vagyunk kénytelenek sorozatosan rá hivatkozni, eltekintve a túlrész- letezéstől és a levéltári források közlésétől, mert arra itt nincs mód. A hivatkozott munkákban azok megtalálhatók.

43 Uő.: Kand. ért. i. m. 134. old.

28