A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Fórum - Kállay István: A nagybirtokkormányzat levéltári forrásai 1711-1848
A NAGYBIRTOKKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRI FORRÁSAI 1711—1848 Kállay István A nagybirtok — az eredményes gazdálkodás érdekében — már Mohács előtt kialakította igazgatását és szervezetét, amelynek az uradalom és a falvak irányításán kívül az adószedés és az igazságszolgáltatás is feladata volt. A tartományi nagyságú birtokok központja a vár, élén a várnaggyal, várkapitánynyal. Neki volt alárendelve*a fegyvereseket vezető tiszt, az udvarbíró, a sáfár, a számvevő, a deák és a kulcsár. A birtokszervezet fejlődése csak a török által meg nem szállt területeken volt töretlen. A nagybirtokosok e területre szorulva irányították uradalmaikat, itt jöttek létre azok a szervezeti és igazgatási formák, amelyek a többi uradalomnak is mintaképévé váltak. A meglehetősen szétszórtan fekvő uradalmak megszervezése nagy feladatot jelentett. Ez magyarázza azt, hogy a földrajzi elv igen erősen érvényesült. Az uradalmi határok sohasem követték a közigazgatásiakat, az Eszterházy, Batthyány, Széchenyi birtokok kerületi és tartományi határai inkább a földrajzi adottságokhoz, mint a megyehatárokhoz igazodtak. Ä XVIII. század eleje új korszakkal köszöntötte a magyar mezőgazdaság és nagybirtok történetét, amely megteremtette a gazdasága és jövedelme iránt érdeklődő nagybirtokost és a racionális szervezetet. A birtokosok arra törekedtek, hogy birtokaik kormányzata egyre jobban igazodjék a piacra való termelés, a majorsági gazdálkodás követelményeihez. A XVIII. század első felére a kormányzati szervek további fejlődése volt a jellemző. Megjelent a testületi vezetés, mint a korszerű igazgatás formája. Az uradalmak közül egyik kiemelkedett, központtá kezdett válni, tiszttartója felügyelni kezdte a többi uradalmat, továbbította számukra a birtokos utasításait. Az 1740-es évektől kezdve a mezőgazdasági termékek értékesítési lehetőségei — ha ingadozva is —jócskán bővültek. A konszolidálódott viszonyok, a lakosság számbeli gyarapodása, a gazdasági élet megélénkülése korszerű irányítási formákat követelt. A testületi szervek ekkor is megőrizték jelentőségüket, de határozottabb szervezetet nyert a praefectus, a jószágigazgató intézménye és a jószágkormányzó is. Egyes nagybirtokokon — Eszterházy, Károlyi, Csáky, Széchenyi, esztergomi prímási — uradalmi gazdasági bizottság jött létre. Az 1790—1848 közötti korszakra a korábbi formák megszilárdulása, kiépülése a jellemző. Az „uradalmak jobb szerkesztése” a kor követelménye, amelynek a nagybirtok igyekezett is eleget tenni. A legnagyobb szervezettséget az ország két végében fekvő herceg Eszterházy és gróf Károlyi birtokok mutatták. A korábbi birtokigazgatást az egyedi, az egyes uradalmak élén álló tisztek 203