A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Közlemények - Gazdag István: A termelőszövetkezeti parasztság életkörülményei Debrecenben (1948-1952)

melőszövetkezetektől több kilométerre található. Elsősegély felszereléssel négy szövetkezet rendelkezik, elsősegély nyújtást három szövetkezetben tudnak biztosítani. Népegészségőr csak egy szövetkezetben található.

A népegészségőr szervezet kiépítése 1945 végén kezdődött el Makón.14 A népegészségőrök „... az egészségügyi szolgálat tapogatószervei... ”. Munkakörük a fertőző vagy arra gyanús betegek, de általában a komolyabb betegek számbavétele és az egészségügyi szolgálat vezető orvosával való közlése, a felügyelet az orvosi gyógyítás rendelkezéseinek betartásásra, különösen a gyerekeknél, továbbá az egészségügyi hiányokat, problémákat (WC, tetvek) is fel kell deríteniük és tájékoztatást adni ezekről a heti jelentésükben.15 1948 őszén már 5000 népegészségőr tevékenykedett az országban, sajnos a debreceni határban csak mutatóba jutott.

A szövetkezetekben a tanyavilágra jellemző általános betegségek fordulnak elő: scarlat, tbc, diphteria, pertussis, kanyaró, himlő, rüh, paratífusz, pediculosis, tetanus, stb. Egészségügyi propagandát csak öt szövetkezetben végeztek. A szövetkezetek megfogalmazták kívánságukat az egészségügyi ellátással kapcsolatban: a legtöbb helyen népegészségőr kiképzését kérték, továbbá mentőládákat, kiképzést elsősegélynyújtásra, jó ivóvizet és fürdési lehetőséget, orvost, fogorvost és szülésznőt, OTI alapon való vizsgálatot.

A városi tiszti orvos a felmérések összegzéseként megállapította: „Szükségesnek látom, hogy az egészségügyi felvilágosítás a tszcs-к területén rendszeresen folyjék. Ivóvíz ellátásuk általában nem mondható jónak és megbízhatónak. Ruházat és fehérnemű ellátás terén bizonyos javításokat kell eszközölni. Az orvos és bábaellátás megoldása a tanyaközpontok kiépítésében körvonalazódott.

Szűrővizsgálat kell tüdőgümőkór és nemibetegségek szempontjából. Az árnyékszékek kérdése nincs megnyugtatóan rendezve. A trágya és a szemétkezelés együtt történik.”

Az előzetes elképzelések szerint tanyai orvosi állásokat a következő ütemben kívántak létesíteni: Nagyhegyes (3371 fő) 1950, Hortobágy (511—4000 fő lehet) 1951, Ebes (3240 fő) 1951, Nagymacs (2694 fő) 1952, Bánk (2297 fő) 1953, Nagycsere (3052 fő) 1954.16

Az egészségügyi kormányzat figyelemmel kísérte a falu és tanyaegészségügy problémáit. A debreceni adatok is megerősítik azt a hivatalos álláspontot, mely szerint a falvak és tanyák egészségügyi elmaradottságának több oka volt:

1. Szociális és gazdasági természetűek,

2. Kulturális és gazdasági természetűek,

3. Egészségügyi okok.

Az egészségügy vezetői rendkívüli feladatnak tekintették az elhanyagolt területek tervszerű, következetes fejlesztését „Ha a legelhanyagoltabb szórt települések motorizálását hamarosan nem tudjuk megoldani, nem tudjuk azokat sikeresen be sem kapcsolni a járási egészségügyi központtal kalkuláló hároméves egészségügyi tervbe, ez esetben be fog következni, hogy a terv azoknak a központoknak, amelyek már eddig is aránylagosan kedvező helyzetben

14 Kálmán András: A népegészségőri szervezet kiépítése. Népegészségügy, 1948. okt. 10. 29. évf. 25. sz. A fogalom 1945-ben született Budapesten a harcok alatt az egészségügyi tömegmegbízotti rendszerből.

15 Gál Imre: A falu- és tanyaegészségügy kérdései az egészségügyi újjáépítési tervben. Népegészségügy, 1948. ápr. 4. 29. évf. 12. sz.

16 HBmL. XXIII. 113/b. 1. 310/1950. júl. 20.

197