A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az egységes állami iskolarendszer megszervezése a felszabadult Bihar megyében (1944. október-1948)
terem van használható állapotban. Az ablaküvegek 75%-ban tönkrementek, a bedeszkázott ablakok miatt a tantermek sötétek és már a kora őszi időben hidegek. Az iskolák felszerelése is nagyon hiányos. Tönkrementek a táblák, eltűntek a szemléltető képek, és térképek és egyéb felszerelési tárgyak. Mindezekhez járulnak a beiskolázási nehézségek.”9 A sárrétudvari tanítótestület 1945. május 2-i ülésén arról számolt be, hogy a VI. osztályos tanulók 40—50%-a állandóan hiányzik, mert a gyermekeket a szülők mezei munkához veszik igénybe. A nehéz gazdasági viszonyok között élő szülők — miután a családfő távolléte miatt mind kézi, az állatok beszolgáltatása miatt pedig igaerőben is nagy hiány van, — kénytelenek gyermekeiket munkára fogni még akkor is, ha ezáltal a tanulástól maradnak el. Sok gyermek ruhátlanság miatt nem látogathatta az iskolát.10 Hasonló nehézségekről tájékoztat az álmosdi ref. egyháztanács 1945. július 15-i jegyzőkönyve is. „Az álmosdi ref. népiskola V—VIII. osztályába beiratkozott 107 tanköteles közül 16 végezte el sikerrel az iskolai évet... 86 tanuló mulasztásai folytán nem volt osztályozható.”11 A darvasi állami népiskolában 190 beírt tanulóra mindössze egy tanító esett, emiatt a VII—VIII. osztályos tanulók foglalkoztatását nem tudták biztosítani. A sápi ref. népiskolában a tüzelőanyaghiány és a gyermekek ruhátlansága hátráltatja az iskolai munkát. „Gyermekeink 90%-ban ruhátlanok, ennek következtében 1945. november 12-től kénytelenek vagyunk a tanítást beszüntetni mindaddig, míg vagy tűzifához jutnak, vagy az idő lehetővé teszi a fűtetlen iskolában való tanítást, mert az ma már a gyermekek egészségének veszélyeztetése nélkül nem lehetséges.”12 Komádiban a tanteremhiány akadályozta a tanítást. A tankerületi főigazgató „nemzeti és szociális érdekekre” hivatkozva kért támogatást a Komádi Nemzeti Bizottságtól, miután a helyiségeket terménytárolásra vették igénybe. Sápon a tantermeket szintén gabonatárolásra használták, s az igénybevétel 188 tanköteles oktatását tette lehetetlenné.13 Az iskolaszéki jelentések általában a gazdasági nehézségekről adtak számot. Az egyházak nem tudták vállalni iskolafenntartói kötelezettségüket. Szerepen pl. az iskolafenntartó egyház még az iskolai hivatalos levelezés költségeit sem tudja biztosítani. „Egész évben igazgatótanító kénytelen a portóköltségeket sajátjából fedezni, nem is beszélve arról, hogy a tanítói helyi járulékokat három év óta egyáltalán nem fizette. Egyházi adó semmi nem folyik be, így az iskolafenntartó egyház részéről nem várható, hogy új tanítói állások szervezésével járó kötelezettségeket vállaljon, vagy új tantermeket építtessen. Az iskolafejlesztés problémáinak, legalább a legsürgősebbeknek megoldása az államra vár.”14 A nagyrábéi ref. iskolában 1945 szeptemberében 400 tanköteles gyermekhez csupán két tanerő működött, a Nagyrábéhoz tartozó tanyai iskolák tanító nélkül maradtak. A helybeli ref. iskolaszék a községi óvónő átengedését kérte az elöljáróságtól, hogy a tanerőhiányon segíthessenek, de az elöljáróság ettől elzárkózott. A tanfelügyelőhöz írt levelében arról ad tájékoztatást, hogy „az egyház azért húzódozik a kisegítő tanerők alkalmazásától, hogy ezáltal 9 HBmL. VIII. 271/b. 1. ftsz. 1946. okt. 24-i jelentés. 10 HBmL. XXIV. 502/b. 370/1945. 11 Uo. 640/1945. 12 Uo.3152/1945. 13 Uo. 213/1945. ápr. 4. és 1003/1945. 14 HBmL. VIII. 271/b. 1946. okt. 24. 151