A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében

hogy irtásra települt faluról van szó43. Ugyancsak a szűk határra panaszkodnak Fekete-Bátor, Hlye, Sas községekben, és Déda faluban, ahol a legelő és a szőlőhegy szűkös voltáról is szó van44. Az elmocsarasodott talajú vidékekhez tartozik Nagy-Bajom és Bakonszeg, a Nagysárréten, Komádi a Kissárrét területén. (Ezekről bővebben a folyóvizek hatásáról szóló fejezetrészben.)

Világosan kivehető a Nyírséghez mint tájegységhez tartozás a talajra vonatkozó adatokból néhány községnél. Sáránd, Bagos, Konyár esetében írnak homokos szántókról, Derecskénél és Kokad falunál pedig homok és feketeföld egyaránti meglétéről tudósítanak45.

Kifejezetten jó talajról és ennek megfelelően jó termésről írnak Siter, Sza- lárd, Inánd, Kaba, Kécz, Oláhszentmiklós és Berekböszörmény esetében.

Viszont vannak olyan falvak, ahol nem közölnek adatokat a talajra vagy a szántó nagyságára vonatkozóan, ilyen település számszerint 9 van.46 Látható azonban, hogy önmagában véve a talaj minőségének meghatározása a termelési lehetőségek szempontjából nem döntő, mivel ezt számos körülmény befolyásolhatja. E módosító tényezők között — mint a határ nagysága, hasznosítható terület, lakosság számához viszonyított termőterületnagyság, stb. — már a közölt adatok alapján is igen jelentős befolyásoló erőt jelentenek a folyóvizek. Igen tanulságos ha pl. a jó termőfölddel rendelkező, fentebb felsorolt falvak vízrajzát vesszük először szemügyre. Csak két falu — Siter és Inánd — esetében nem tudunk árvízveszélyről, a többi esetben, igaz, nem a szántókat, de a rétet és Kaba esetében a legelőt is fenyegeti az árvíz47. A magánföldesúri birtoktestek területén főleg két folyó, a Berettyó és a Sebes-Körös tájat átalakító, termelést meghatározó szerepe érvényesül. A források szerint 22 település határát tették vizenyőssé, árvizessé az őszi és tavaszi időszakban (A Berettyó 11, a Sebes-Körös 13 falu esetében.) Ezeken kívül a Fekete-Körös, a Bisztra-patak a Jád és a Kálié ér 2, a Gyepes patak 3, a Csente, a Kölesér-ér és a Kutas patak 1—1 falu környékét veszélyeztette48.

43 Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográphiai tekintetben. 4. kötet., Bp., 1939. 9. old., az Er mellé települt faluról már azt írja, hogy „határja mindennel megáldott. Van felette termékeny fekete szántóföldje, sok szénája, nádja és jó bort termő szőlője”.

44 Fekete Bátornál Fényes E.: i. m. 111. old. még azzal egészíti ki ezt, hogy „földje jó, de áradásoknak van kitéve”. Ha ő erről tud, nyilván korábban is ezért voltak szűkösek és soványak a szántók, Hlyénél ellenben a 9 kérdőpontra adott választ, hogy szűk a határ, azzal módosítja — I. m. 115. old. —, hogy „határa igen termékeny”. Sasnál 1770-ben írják, hogy a „szántók és kaszálók egy része szikes”. Ez utóbbi a század elején még puszta falu, legalábbis amikor az Eszterházy uradalomhoz kerül 1702. március 14-én. — ■ Szendrey I.: Egy alföldi uradalom... i. m. 17. old. (Mezősas néven szerepel). Dédán, Borovszky S.: i. m. 66. old.-on Rákóczi Ferenc itteni szőlőjéről tud. A szőlőhegy szűkös volta nyilván a század elején még nem reális probléma.

45 Kakadra vonatkozóan Fényes E.: i. m. 91. old. Derecskére nézve O’sváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. 342. old.

46 Baj, Czéczke, Szentjobb, Szentlázár, Tamásda, Nagy Szalonta, Vámosláz, Berettyóújfalu és Ved- resábrány. A megyei és országos összeírások terméshozamra vonatkozó adatainak elemzésekor e kérdés is kiegészülhet.

47 A forrás alapvetően az 1715—20-as és 1728. évi országos összeírás, az 1717. évi szalontai járási összeírás és a kilenc kérdőpontra adott válaszok (Pontos megjelölésüket lásd korábban).

48 A Kutas és a Csente patakról Jakó Zs.: i. m. 4—5. old., a Kölesérről Fényes E.: i. m. 38. old. Van olyan település, ahol ez az árvízveszély talán még nagyobb, pl. két folyó v. patak találkozásánál. Ilyennel találkozunk Brátkánál, ahol a Sebes-Körösbe folyik a Méhséd, Győrffy I.: i. m. 570. old. — Illetve Bucsa, amelyről Borovszky S.: i. m. 6. old. írja, hogy „A Sebes-Körös Bucsa alatt veszi fel a Jád patakot”. A Sárrét vidékén pedig ennek a jelenségnek mintegy felerősített változatával találkozunk, ahol valóban több folyó fejti ki hatását, s ehhez még társul a földfelszínnek a környező területhez képest mély fekvése.

122