A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében
19-én Lipót, 1715. június 15-én Károly megerősítő oklevelét nyerte el. Ennek ellenére Bukow császári generális fegyverrel kényszerítette őket a Székely határőrezredekbe 1763-ban, s ezáltal nemességük megszűnt.29 Látható, hogy ahol a hajdútelepülés szembekerült a világi vagy egyházi nagybirtok, avagy mint utóbbi esetben, az államhatalom érdekeivel, ott szabadságát mindenképp elvesztette. Mindez azt példázza, hogy „a hajdúszabadságolás régi formája és funkciója, s egyáltalában a hajdúkatonaság történeti szerepe fölött eljárt az idő.” Sem az államhatalomnak, sem a főúri és megyei nemességnek nem volt szüksége rájuk többé.30 Mindenesetre a parasztság differenciálódásának, életkörülményeinek vizsgálatánál különös figyelmet kell rájuk fordítani, mely irányban, hogyan alakult későbbi sorsuk. A Rákóczi-szabadságharc után, mint ahogyan az Eszterházyak, más birtokos családok is érvényesítették a XVIE század végén szerzett birtokjogukat. így van ez pl. Hegyközpályi falu esetében is. Borovszky Samu írja, hogy az 1686-ban elpusztult falvak között említett települést „I. Lipót Szikszai Kiss Péternek adományozta, ő s utódai telepítik be ismét a községet.” Nyilván 1692 után történt az adományozás, mert az összeírás még az erdélyi fejedelem birtokaként tartja számon a falut. Az 1728. évi országos összeírás viszont már Kiss Péter családját említi tulajdonosként.31 A szabadságharc leverése után a Rákóczi-birtokok is gazdát cseréltek, miután a vezérlő fejedelemmel nem lehetett eredményes tárgyalásokat folytatni. Mindhárom faluja (Déda, Kécz és Vedresábrány) Gyulai Ferenc tulajdonába került, igaz, hogy később (1728 után) ebből kettő (Déda és Kécz) a Károlyi család grófi ágához jutott.32 A Bánffy család, amely 1692-ben még csak Dámos földesura volt, s részbirtokosként írták össze Nagybajomban, 1711 után jelentős adományt kapott. 1717-ben Bánffy György beiktatást nyert a sólyomkői uradalomba (Bánlaka, Brátka, Csarnóháza, Élesd, Fekete Patak, Lokk, Pestes, Tinód)33. Nyilván 1692 után szerezhették meg Alsó- és Felső-Lúgost is, melyeket ekkor még puszta falvakként írtak össze. Annak bemutatására, hogy a vizsgálandó 58 község homogén csoportot alkot, az 1728. évi országos összeírás és a II. József kori népszámlálás anyagát használtam. 25 olyan település van, ahol nem történik változás a birtokos család személyében sem. Ez pedig a vizsgált falvaknak csaknem fele (44,6%-a). Csáki gróf családjának birtokában van: Almás, Fegyvernek, Sitér, Siter- völgye, Berekböszörmény, Margittá. (Szentjobbot megszerzik 1728 után Dietrichstein gróf vagy örökösei). 29 Szendrey I.: A hajdúszabadság elvesztéséről. Alföld, 1967. 1. sz. 73—78. old. —■ Vö.: Orbán Balázs: A székelyföld leírása. Pest, 1871. V. k. 139. és 143. old 30 Szendrey I.: Egy alföldi uradalom... i. m. 19—20. old. és Rácz I.: A hajdúk a XVII. században... i. m„ 150. old. 190. old. A problémáról még ■— Magyarország története (1526—1790). Egyetemi tankönyv. (Szerk.: II. Balázs Éva—Makkal László) Bp. 1972. 330. old. 31 Borovszky S.: i. m. 89. old., Mezősi K.: i. m. 89. old. Az 1728-ra vonatkozó adat. HBmL. IV. A. 4/b. 22. kötet (Váradi járás) Hegyköz-pályit Lipót 1692—1705. között adományozhatta (uralkodott 1657. április 2.—1705. május 5.) 32 Dédáról írják „A határában levő Rákóczi-hegyen van a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc szőlője, mely az uradalommal együtt a gróf Károlyiakhoz került”. — Nem sokáig lehetett Gyulai tulajdona, ha a hagyomány csak a Károlyiak földesuraságát őrizte meg. Borovszky S.: i. m. 66. old.; Az első magyarországi népszámlálás szerint (1784—1787) birtokosa: Károlyi Anna gr. Dányi D.—Dávid Z.: i. m. 28—29. old. — Déda, 30—31. old. Kécz. 33 Borovszky S.: i. m. 612. old. 118
