A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében
adata éppen az, milyen hatást eredményezett e sok vihart megért vidék lakosságának életében ez a több emberöltőnyi időszak, hogyan mérhető ez le a török hódoltság utáni összeírásokban, milyen úton-módon történhetett e regenerálódás 1692 — Várad visszafoglalása után. Témánk a bihari magánföldesúri birtokok parasztságának története. Jelenlegi dolgozatunk ennek egy fejezete. Hogy a XVIII. századi viszonyok kutatásához hozzákezdhessünk, elengedhetetlen, hogy e résztanulmány keretei között leszűkítsük, pontosítsuk a témát a feldolgozásra váró anyag bősége és összetettsége miatt is. Ehhez legfontosabb forrásunk az 1728. évi országos összeírás, valamint a József-kori népszámlálás birtokosokra vonatkozó adatai, de feltétlenül számításba kell venni az 1692. évi összeírás anyagát, sőt pl. a sárréti járás vonatkozásában e terület 1717. évi adóösszeírását is11. (Ez utóbbit pl. az 1728. évi összeírásból kimaradt falvak birtokosainak meghatározásához.) Ha eltekintünk a birtokosok személyében bekövetkezett változástól, akkor a következő megállapítást tehetjük: 1. Van a vizsgált időszakban a világi birtokok falvainak egy olyan csoportja, amelyben mindig több földesúr a tulajdonos. Ezek az ún. részbirtokosok, őket a József-kori népszámlálás közbirtokosoknak nevezi. 2. Külön figyelmet érdemelnek azok a községek, ahol 1728-ban egy világi magánföldesúr vagy család tulajdonjoga érvényesül, 1784-ben azonban már részbirtokosokat írnak össze a conscript or ok. Itt valószínűleg a tulajdonos elszegényedéséről van szó, vagy még inkább arról, hogy örökléskor birtokosztódás megy végbe és a testvérek részbirtokossá válnak. Vannak olyan falvak is, ahol 1728-ban még részbirtokosként említenek olyan családokat, akik 1784- re a település egyedüli s teljesjogú tulajdonosaivá válnak. így lesz a Csáki családé 1784-re Borzik, Szarkó, Nagytóthfalu, a Haller családé Birtiny, Boros Telek, Bottyán, vagy a Rhédei családé Zsáka.l2 Ezeknek a falvaknak a vizsgálata sok hasznos ismeret és következtetés lehetőségét tartalmazza, elsősorban a parasztság szolgáltatási kötelezettségeivel kapcsolatosan. 3. Elkülöníthető 58 olyan falu, amelyikben mindvégig egy világi személy a birtokos. Ezek viszonylag homogén csoportot alkotnak. Ide tartoznak természetesen azok a települések is, ahol az összeíró nem egy világi magánföldes- urat nevez meg tulajdonosként, hanem egy családot (pl. Csáki család, Eszter- házy-család). Itt rövidebb időszakoktól eltekintve még osztatlanul birtokoltak. Nevezhetnénk ezt a csoportot a birtoktípus szerint nagybirtoknak is, látni fogjuk azonban a későbbiekben: a birtokolt terület nagyságában olyan nagy a heterogenitás (az Eszterházyak domíniumától a néhány lelket számláló kis hegyi faluig), hogy ezt mégsem tehetjük meg. A három — általam meghatározott — csoport közül a két elsővel további 11 Az 1728. évi országos összeírásra lásd 4. sz. jegyzet. A II. József-kori összeírás adatait közli Dányi Dezső—Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás. Bp., 1960. 26—39. old. Az 1692. évi országos összeírás birtokosokra vonatkozó adatait Mezősi K.: i. m. 182—204. old. Az 1717. évi járási összeírás: HBmL. IV. A. 4/b. 3—4. k. A falvak, amelyeknek adatait felhasználtuk, valójában a későbbi szalontai járáshoz tartoznak, de ez a terület akkor még nem szerveződött ilyen módon közigazgatási egységgé. A levéltári jelzet értelmezésénél itt inkább szerencsés a sárréti járás anyagáról beszélni (mivel annak falvai is szerepelnek az összeírásban). A 4. kötet több falut ölel fel, jelen esetben a vizsgálandó Inánd, Oláhszentmiklós és Feketebátor adatait is, amely falvak a 3. kötet anyagából hiányoznak. 12 Borziknál például megfigyelhető, hogy 1692-ben a Csákiak még Szőlősi Mihállyal együtt birtokolják, 1728-ban tulajdonjoguk megoszlik Papp Istvánnal, 1784-ben viszont a család az egyedüli birtokos. Mezősi K.: i. m. 335. old. Dányi D.—Dávid Z.: i. m. 26. old. 8 8 Évkönyv VI. 113
