A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Perjés Géza: Bihar megye 1728. évi adóösszeírásának gép feldolgozása
Három nyomás Nincs szántó Nincs nyomás В ß Összes В P Összes В ß összes D 0 7 7 D 0 0 0 D „ « 2 S о 19 19 8 2 22 24 8 10 40 50 Össz.: 0 1 26 Q = 0,00 26 Össz.: 2 Q=O,0 22 0 24 Össz.: 10 Q= 42 1,00 52 Egész Bihar megyében 41 helység jelentette, hogy kenyérgabonája elegendő (9,6%), és amint láttuk, 165 helységnél jegyezték fel, hogy trágyázzák a földet (38,8%). Azon helységek száma, ahol két pozitív bejegyzés együtt szerepel, mindössze 2 (0,5%). Látható, hogy az elegendő kenyérgabonával rendelkező helységek döntő többsége nem trágyázza földjeit (39 helység, 95,1%), s a trágyázó helységeknek ugyancsak döntő többségénél nem jegyezték fel, hogy a kenyérgabona elegendő (163 helység, 98,8%). így azután az összefüggés igen szoros, csak éppen negatív előjelű: Q= —0,87. Az egynyomásnál —1,0 erősségű az összefüggés, ami nem is lehet másként, hiszen egy helység sincs, melyben a két pozitív bejegyzés együtt szerepelne. Ugyanez a helyzet a nyomás nélküli csoportnál. A két nyomásnál a 27 elegendő gabonával rendelkező helységből 25 nem trágyázza földjeit (92,6%), a 69 trágyát használó helységből pedig 67 (97,1%) nem jelent elegendő gabonáról, az összefüggés negatív: Q =—0,79. A három nyomásnál és a szántóval nem rendelkező csoportnál nincs ösz- szefüggés, mivel az egyiknél nincs trágyát használó, a másiknál pedig elegendő gabonáról jelentő helység. Mindezek alapján tehát kimondható, hogy csak ott trágyáztak, ahol gabonahiány fenyegetett. Ez tulajdonképpen hihetőnek tűnik, mivel a trágyázás igen nagy munkaráfordítást kívánt, másrészt egy igen fontos előfeltétele volt: az elegendő állatállomány. Márpedig összeírásunk arról tanúskodik, hogy igen sok községben nem volt igaerő, s emiatt nem tudták rendesen megmunkálni a földeket.35 A trágyázás azonban mégiscsak a talajerővisszapótlásának egyetlen eszköze volt a korban, így mégsem oly magától értetődő dolog, hogy csupán a megye 165 helységében trágyáztak, s az ember hajlamos lenne arra gondolni, hogy az összeírok hanyagságából nem foglalkoztak a kérdéssel: 37 helységnél írták be, hogy „nincs trágyázás”, azaz az előbbiekkel együtt összesen 202 helységnél van trágyázásra vonatkozó adat. Ez csupán 48%. Mi volt a helyzet a többinél: trágyázták-e vajon a földeket, avagy nem? Mégis, bizonyos meggondolások alapján fel kell tennünk, hogy azokban a helységekben — vagy legalábbis többségükben — ahol nincs adat a trágyázásra, valójában nem trágyáztak. Egyrészt arra kell gondolnunk, hogy a trágyázás aránya az egynyomásos helységeknél kiugróan magas, ott tehát, ahol nem volt ugar, így nem volt mód arra sem, hogy az állatokkal a szántót meg- tiprassák, miközben trágyájukat a földön elhullatják. Másrészt pedig, ami a 35 A sok közül néhányat említünk: Ér-Tarcsa, Vasad, Sárszeg, Felső Ábrány, Álmosd, Szabolcs, Margita, stb. Egy ilyen vonatkozású bejegyzést Déda összeírásából idézünk: „Hic locus in deflectu Flumini Berettyó et in plano situates, nunc pene desertus habetur, conscriptae incolae jam in Pratis jam in Sylvis habitant, sessiones antiquas non usuantes, ita ut terras ob carentiam pecorum exolendi sunt incapaces”. 100
