A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

megakadályozni, de a tömeg egy része is megtorpant a vezetők bizonytalankodását látva. Pedig a földért és jobb megélhetésért, a választójogért és az uradalom hatalma alóli igazi felszabadulásért lelkesedő parasztság már az egyik október végi napon — a budapesti Nemzeti Tanács megalakulása után — egy nagyszabású népgyülésen „elfogadtak egy határozati javaslatot, amely a föld megváltási árát egy helyileg kiszámított törlesztési rendszer szerint követelte a kormánytól”.7

Lichtschein Dezső és Márton, valamint Lichtschein Samu fölbirtokos nagybérlők 1918. novemberi és decemberi beadványaiból — amelyeket Handler Gyula kormánybiztos főispánhoz terjesztettek be érdekeik védelmében a „törvénytelenül működő nemzeti tanács ellen” — egyértelműen kiderül egyrészt a kapitalista nagybérlők szemfényvesztő politikája (például a nemzeti tanács megalakulásának napján 10 000 koronát bocsátottak a nagy tömegkapcsolattal rendelkező népiszerv rendelkezésére), másrészt lényeges adatokat hozhatunk napvilágra az azóta megsárgult levéltári iratokból.8

Noha a földbirtokos kapitalista nagybérlők megbízottja dr. Rásó Sándor vármegyei ügyvéd által megfogalmazott beadványok törvényellenesnek, rendbontónak, a vármegyei intézkedésekkel ellentétesen működő „népellenes” szervezetnek igyekezett feltüntetni a tanácsot, a valóságos összefüggések azonban fellelhetők. Ezek közül a legfontosabbaknak ítélhetjük meg az alábbiakat:

— a nemzeti tanács népi tömegmozgalomban született meg;

— megalakulás után azonnal az aktív cselekvés politikáját alakították ki;-— az intézkedéseket a lakosság érdekében és a lakosság állandó támogatásával határozták el, illetve hajtották végre;

— az uradalmak tulajdonosait és a nagybérlőket kirekesztették a gazdaság ügyeinek intézéséből;

— a rendet és a törvényességet biztosították;

— a községi népi szerv nem kapott egyértelmű felső támogatást radikális célkitűzéseinek megvalósításához, sőt esetenként igyekeztek a helyi forradalmi lendületet lefékezni és a mozgalmat izolálni.

Milyen feladatokat teljesített a Szövetségi Tanács? Mindenekelőtt megszervezte a rend fenntartása érdekében a 300 tagú nemzetőrséget. Ez a tulajdonképpen helyi rendőrségi feladatokat ellátó egyesület teljes egészében szocialista földmunkás katonákból állott. Ők biztosították többek között a megszállt grófi birtokokon a rendet, a lopásokat, gyújtogatásokat, rombolásokat megakadályozták, mert úgy fogták fel, hogy a szövetségi tanács mindent köztulajdonba vett és a közösség tulajdonát meg kell védeni. Felléptek a tanyákon a „kóbor” és garázdálkodó katonák ellen, egyes megrészegült uradalmi cselédek, a szomszédos településekről idecsapódó tanyai tolvajok ellen. De felléptek az ispánok és nagybérlők ellen is, akik a lefoglalt tulajdonból akartak maguknak jelentős vagyonrészeket „megmenteni”, a közösség kárára akartak taktikai kibúvókat keresni, amihez gyakran megkapták a debreceni Nemzeti Tanács közreműködő segítségét is. A Községi Szövetségi Tanács a nemzetőrséggel együttműködve következetesen nem vették figyelembe a nagybérlők érdekeit. Saját elhatározásuk alapján a lakosság közélelmezésére igénybe vett terményt, jószágokat a szükségletek alapján igazságosan osztották szét. Ezekről kimutatást

7 Veres P.: Számadás. Bp. 1937. 196. old.

8 HBmL. IV. B. 1402/b. 1. 1918. nov.—dec.

89