A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: Tanácsválasztások Hajdú megyében és Debrecenben 1919 áprilisában
A választásra jogosultak száma — országosan és a megyében is — kb. az össznépesség felét jelentette, valójában ilyen széles körű választójoga a magyar dolgozóknak ez ideig nem volt. A szavazók és a ténylegesen választhatók aránya azt mutatja, hogy Debrecenben a választásra jogosultak többsége élt is lehetőséggel, szemben a megyei eredménnyel, mely a lehetőségeknek jóval az ötven százalékán alul maradt. Kik szavaztak és kik maradtak távol a hajdú megyei szavazásokon? Feltételezhetjük, hogy a szavazástól távolmaradók többsége nő volt, „mivel a nők hazánk történetében először szavazhattak. Sokan idegenkedtek még a gondolattól, hogy az „emberekkel” egyenlő jogú szavazók legyenek.”53 54 Teljes egészében azonban a nők passzivitásával, iskolázatlanságukból következő tudati elmaradásukkal magyarázni valamennyi távolmaradót nem lehet. Választ a megye korabeli gazdasági, társadalmi és politikai elemzése adhat. Elvi megállapítások. A munkáshatalom alapját a megyében — számánál, szervezettségénél, politikai érettségénél fogva — a debreceni munkásság jelentette. Különösen a vagongyáriak voltak azok, akik „megalapozták és magvát képezték a vörös uralomnak” — írta később egy ellenforradalmi jelentés.55 Az áprilisi választások biztos jelenlevője volt a gyári munkásság, mellettük — különösen Debrecenben — a kisipari munkásság és a haladó gondolkodású értelmiségiek. A debreceni kisipari munkás progresszívebb erőt jelentett a vidéken élő kisiparossággal szemben. Vidéken a tanácshatalom alapját az agrárszocialista körökkel kapcsolatba kerülő rétegek — földmunkások, szegényparasztok — képezték. A parasztság sorait megosztotta a föld léte vagy nem léte. 1919. március 21. idején döntő többsége a munkásság mellett állt. Egyértelmű magatartásuk abból adódott, hogy földet akartak és a nagybirtok felosztását várták, remélték a Tanácsköztársaságtól. Később a parasztság széles tömegeinek felzárkózása a munkáshatalom mellett valójában attól függött, hogy lesz-e földosztás, vagy sem. Horváth Miklós, hajdúnánási földműves, megyei képviselő a Tanácsok Országos Gyűlésén, felszólalásában konkrétan megfogalmazta ezt az általános problémát: „Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, akkor nem mondták meg, hogy száz holdig megmarad a birtok és adómentes is lesz, mert ha ez így lett volna, akkor a száz holdig terjedő birtokos is a Vörös Hadseregben volna ...”.56 A megye földbirtokviszonyaiból következett, hogy a nagyszámú nincstelen agrárproletár mellett, a viszonylag sok középbirtokos léte miatt, a középbirtokos paraszti réteg aktivizálódása befolyásolhatta volna az áprilisi választásokat. „A nép között az a hír járta, hogy »nem lesz földosztás, közös gazdálkodás lesz« — és így tovább. Zúgtak és kiabáltak, nem is annyira az igazi gazdák, ... hanem a törpegazdák, akik nagygazda vágyaikat, csengős, kocsisos, nagy bun- dás, ötlovas álmaikat érezték veszni”.57 A Tanácsköztársaság földreform rendeletét sok helyen nem értették meg, s a megkezdett földosztást is csalódottság, gyanakvás kísérte. A középparaszt 53 Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon. 172. old. A statisztikai számítások alapja az 1920. évi népszámlálás adatai. — Debrecen város esetében vő.: HBmL. XIV . 4. 3. 54 Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. 111. old. 55 HBmD. munkásmozg. tört. 107. old. 56 TK. HB-ban. 501. old. 57 Veres Péter: Számadás. 282. old. 77
