A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában
kásáink működtek, a régi alapon és az üzem az egész idő alatt zavartalanul dolgozott, általában a régi igazgatóság intenciói szerint”.49 Ez a jelentés azonban elferdíti a valóságot. Feltételezhető ugyan, hogy Bruzsa Lőrinc a vállalat közvetlen irányításában kevésbé vett részt, de közben elhallgatja visszaemlékezésében az igazgató azt, hogy a villanygyárnak a nélkülözhetetlen alapanyaggal való ellátásában milyen nagy szerepe volt a termelési biztosnak. (L. előzőekben). Tulajdonképpen hasonló módon nyilatkozott a Városi Nyomda igazgatója is: „Üzembiztosnak... Erdélyi Károlyt küldték ki. Csak forma szerint fogadta el, vállalta, hogy továbbra is lemegy dolgozni (már mint az üzembe) annyival is inkább, mert hisz a legnagyobb bizalommal viseltetik az egész személyzet a nyomda vállalat régi vezetői iránt”.50 A beszámoló későbbi részében az igazgató azonban azt is kénytelen elismerni, hogy a tulajdonosok által megbízott ún. felügyelő bizottság a „diktatúra alatt egyáltalán nem működött, valamint a városi tanács sem gyakorolhatta ellenőrzési jogát”, tehát a szocializálás a régi tulajdonosok befolyását mégis csak negligálta.51 Más esetben azonban (Faipari Rt., Járműjavító, MÁV Igazgatóság) nemcsak az irányítás átvétele történt meg, hanem a régi vezetők közül a munkásellenes magatartásúak egy jó részét el is távolították az üzemekből. Ahogy ezt a Debreceni Első Takarékpénztár igazgatója megfogalmazta: „A régi vezetőket skartba tették”. A Közvágóhídon pl. a két termelési biztos egymást váltva éjjel-nappal ott tartózkodott, s ellenőrizték a vágást, a feldolgozást, felügyeltek a hatósági székbe utalt hús kimérésére és a közélelmezés részére lekötött sertések húsának és szalonnájának a kiosztására is. Főleg arra fektettek súlyt, hogy a proletárok részesüljenek csak a kedvezményes húsból.52 Figyelemmel kísérték a vágóhíd orvosának működését, s ha az levágásra alkalmatlannak minősítette az állatot, akkor érdeklődtek a minősítés oka iránt. Jelen voltak mindig a hentesekkel és mészárosokkal való tárgyalások során, s gondoskodtak arról, hogy minden a közélelmezési ügyosztály rendeletéinek megfelelően folyjon. A termelési biztosok ellenőrzésével a gyár dolgozói által választott munkás- tanács tagjai voltak megbízva. Nekik kellett elsősorban a köztulajdonba vett vagyontárgyak épségére ügyelni, megakadályozni, hogy bárki eltulajdoníthassa azokat. Őrködtek a gépek épsége felett, megakadályozták a pazarlást, s közreműködtek a munkafegyelem megszilárdításában. Feladatukat azért sem volt könnyű ellátni, mert amikor egyrészt a proletárállam érdekeit képviselték, más oldalról azonban közvetlenül függtek az üzemben dolgozó munkásoktól is. Ezért nem szívesen vállalkoztak a népszerűtlennek vélt intézkedések végrehajtására. Vállalták azonba a bérjavításért, a dolgozók ellátásáért, a termelési, a munkaügyi teendőkért folytatott küzdelmet. Részt vettek a Vörös Fladseregbe való jelentkezések ösztönzésében. Munkaerő A Debreceni Munkás- és Katonatanács március 22-én plakáton, majd négy nappal később a Népakarat hasábjain keresztül kiáltvánnyal fordult a 49 HBmL. IV. В 1406/a.. és HBmL. XVI. 11/b. 2. Világítási Vállalat. 50 HBmL. XVI. 11/b. 2. Városi nyomda. 51 Uo. 52 HBmL. XVI. 11/b. 2. Közvágóhíd. Kedvezményes húsnak nevezték, amikor a proletárok részére a hatósági árnál olcsóbban árusították a húst. 3* 35
