A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919

váradi Napló, hogy „a Bihar megyei elmegyógyintézetben éhen halnak meg a betegek”, s 3—4000 gyermek van cipő és ruha nélkül.42

A Debreceni Hatósági Munkaközvetítő Szerbiába közvetített munkásokat a munkanélküliség enyhítésére.43

A Debreceni Nemzeti Tanács — mérlegelve a munkásság erőfeszítéseit, értékelve szervezeti tevékenységüket — egy Debrecenben felállítandó Népház tervezetét nyújtotta a közgyűlés elé. Debrecen város Tanácsa — megállapítva, hogy a népjóléti alkotások szükségszerűek — elfogadta a javaslatot és határozatot hozott a Népház felépítésére, melyben helyet kap a népszálló, népfürdő, népkonyha és munkásétterem, a munkaközvetítő és népjóléti hivatal. A 2000 férőhelyes csarnok népgyűlések tartására szolgál, irodahelyiségeket kapnak a munkásság szervezetei, a különböző előadótermek pedig Debrecen város közönségének és munkásságának szabadoktatását, szórakozását biztosítják. A Népház felépítéséhez ingyen telket a Dégenfeld téren biztosított a város s 600 000 Korona hozzájárulást ajánlott. Hasonló tervek születtek Nagyváradon is.44

A századforuló elején a magyar törvényhozás nagyon szegényesen gondoskodott a dolgozók egy részének biztosításáról; jellemző, hogy a baleset- és betegbiztosítás csupán a lakosság 6%-ára terjedt ki. Ilyen körülmények között egyre nagyobb feladat hárult a társadalomra s egyre többször kellett adomány- gyűjtéseket kérni magánosoktól és közületektől. Az egészségügyi kérdésekkel és szociálpolitikával foglalkozó Kenézy Gyula e nehézségeket látva, indítványt terjesztett Debrecen tanácsa elé a munkásbiztosítás kiterjesztésére. Szükségesnek látta az aggkori biztosítás rendezését, az anya- és csecsemővédelem érdekében történő szociális gondoskodás törvényben való rögzítését.45

Mindezek a problémák feltárják, hogy bár a polgári forradalom időszakában történtek szociálpolitikai intézkedések, elsősorban helyi kezdeményezések alapján, de megvalósításuk a proletárállamra várt.

Lakásviszonyok

A lakásínség Debrecenben 1918 végén már nyomasztóvá vált s hathatós intézkedéseket követelt. A Népjóléti és Lakáshivatal 1918 júniusában elaborá- tumot készített a polgármesterhez a lakáskihasználás kedvezőbbé tétele és a lakásínség enyhítése érdekében. Javasolta ingyen telkek ajándékozását, adó- kedvezmények biztosítását, mint a lakáskérdés megoldásának egyik módját. A felmérés megállapította, hogy míg Debrecen lakossága a háború előtt 91 000 volt, addig 1918 végén már 111 000 fő. 1900—1914 között évenként átlag 400 lakás épült, 1915. óta pedig a lakásépítkezés szünetelt, sőt közel 800 lakás lakhatatlanná vált. A tisztifőorvos jelentése is arról számolt be, hogy a lakás- viszonyok általában rosszak, a lakáshiány miatt az emberek sok helyen nedves,

42 DU. 1918. nov. 24.; Nagyvárad, 1918. nov. 12.; Nagyváradi Napló, 1918. szept. 17. Idézi: Farkas Dezső: Bihar m. i. m. 17. old.; továbbá Nagyvárad, 1918. okt. 15.

43 DU. 1919. jan. 21.

44 DU. 1918. nov. 28., dec. 7., 25. és HBmL. IV. B. 1403/a. 21/1919. bkgy. jan. 27., valamint Nagyvárad, 1919. márc. 22.

45 Petrák Katalin—Milei György: A Magyar Tanácsköztársaság szociálpolitikája Bp. 1959. VIII— IX. old. és HBmL. IV. B. 1403/a. 21/1919. bkgy. jan. 27.

182