A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919

biztosító Pénztár köteles gondoskodni, de az abban létesített férőhelyek 10%-át köz- és magántisztviselők számára kívánták fenntartani.9 A háború okozta hiányos táplálkozás, a rossz lakásviszonyok, s az orvosi ellátás elégtelensége következtében a háború éveiben gyakori a járványos megbetegedés. 1918 októberében Hajdú és Bihar megye községeiben az ún. spanyolnátha és a vérhas járványszerűen lépett fel; előbbinek a székelyhídi járásban községenként naponta 6—8 halottja van. „...egyes községekben több százan feküdtek egyszerre, egész családokat vett le lábáról a betegség”.10

Debrecenben a spanyolbetegség leküzdésére járványbizottság alakult, október 26-án pedig megnyitották a járványkórházat, mert naponta átlag 100 újabb megbetegedés történt. A betegség különösen a város peremén terjedt, vidéken pedig leginkább a munkástelepeken pusztított s a nagy orvoshiány miatt a gyógyítás is nehezebb volt.

A debreceni üzemek közül a MÁV Gépjavítóban olyan méreteket öltött a megbetegedés, hogy a tisztifőorvos a katonai állomásparancsnokságtól kért orvosi segítséget, de igénybe vette a kórházi és a munkásbiztosító pénztári orvosokat is. Bihar megyében a járvány terjedésének megelőzésére az alispán kérésére a B. M. orvostanhallgatókat küldött ki járványorvosokként, a katonai állomásparancsnokság pedig három katonai orvost rendelt a megye területére. A járványos megbetegedések és a tüzelőhiány miatt az iskolák 1918 őszén mindenütt zárva maradtak.11

II. Egészségügyi és szociálpolitikai intézkedések a polgári demokratikus forradalom után

Az ország súlyos közegészségügyi állapota — a háborúban megtizedelt és beteggé vált emberek százezreinek nyomorúságos helyzete — kedvezőbb reformokat kívánt. Hathatós javulást elsősorban az egészségügyi igazgatás szervezetének javításától reméltek, mivel korábban a Belügyminisztérium keretein belül a közegészségügyi igazgatás mostohagyermek volt. Már az 1916. évi orvosegyesületi nagygyűlés budapesti ülésszakán felszólaló haladó orvosok hangsúlyozták az önálló Közegészségügyi és Népjóléti Minisztérium fontosságát, mert csakis ettől a főhatóságtól remélték a szociálpolitikai és egészség- ügyi kérdések megoldását.12

A forradalmi helyzet érlelődése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatása nyomán nálunk is felszínre hozta az elmaradottság jeleit és már 1918 júniusában tüntetésekkel, sztrájkokkal jelezte a gyökeres változások követelését. Az 1918 októberében kitört polgári demokratikus forradalom eredményei korán jelentkeztek. December 8-án a IV. néptörvény felállította a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumot. Feladatkörébe utalta a munkásbiztosítás ügyének rendezését, kiterjesztve azt a kisebb jövedelmű néposztályokra is. Megoldandó feladatai sorában szerepelt továbbá a közegészségügy

9 HBmL. IV. B. 1405/b. 1090/1925. polgm. sz. 309/1918. bkgy. és DU. 1918. szept. 18., okt. 27.

10 DU. 1918. okt. 15., Nagyvárad, 1918. okt. 16.

11 HBmL. IV. B. 1405/b. 18893/1925. alapszám 1538/1918. tfo. sz. DU. 1918. okt. 19., 20., 25.

12 Benke Zsófia: A Tanácsköztársaság egészségügyi igazgatásának történetéhez. Levéltári Szemle. 1969: 1. sz. 57. sköv. lapok.

175