A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben
könnyen lobbanó volt... Az iskolákra vonatkozó rendelkezéseket helyeselte, így többek közt a vallástanítás kiküszöbölését, az iskolák államosítását, a gyermekek fürösztését... Ő szépnek tartotta a kommunizmust, hívének is vallotta magát, azonban, mint idealista, nem volt megelégedve a megvalósítási móddal”. Az igazoló bizottság nem is késlekedett „bűnösségüket” megállapítani.46 1919. augusztus 10-én a VKM eltörölte a Tanácsköztársaság minden köz- oktatásügyi rendeletét és megsemmisítette a proletárdiktatúra idején foganatosított kinevezéseket és elbocsátásokat. A tanügyi alkalmazottakat igazoltatásnak vetették alá, augusztus-szeptemberben országszerte megalakították a fegyelmi bizottságokat, Debrecen város polgármestere a helyi sajtóban 1920. április közepén megjelentetett felhívásában arra ösztönzött, hogy „akik tudomásul bírnak arról, hogy a városi óvónők és menedékház vezetőnők, továbbá a Deb- recen-környéki tanyai iskolai tanítók valamelyike írásban vagy élőszóban kifejezett agitációval részt vett a proletárdiktatúra előidézésében vagy támogatásában, azt a polgármesteri hivatalhoz 1920. április 30-ig ... bejelenteni szíveskedjenek”. A lakosság részéről egyetlen bejelentés sem érkezett. De a korábban fegyelmi eljárás alá vont nevelőket felfüggesztették, illetményeiket beszüntették. A fegyelmik évekig elhúzódtak s aki netán szót emelt, azonnal megfélemlítették. Később ezek az elhúzódó ügyek terhessé váltak a kultuszminiszternek is s ezért 1921. február 10-én azt kérte a főispántól, hogy a közigazgatási bizottság előtt folyamatban levő fegyelmi ügyek „... most már soronkívül olyképpen intéztessenek el, hogy a közigazgatási bizottság az ítéleteket felülvizsgálat végett 1921. március 15-ig feltétlenül terjessze fel hozzám”. A miniszter mindezt azzal indokolta, hogy a fegyelmi eljárás alatt álló „tanerők legnagyobb része állásától fölfüggesztett és így már másfél év óta nem teljesít szolgálatot” — ugyanakkor több iskolában nevelő hiánya miatt nem folyt tanítás.47 Az irattárak nem őriztek meg debreceni, megyei vonatkozásban sem minden fegyelmi dokumentumot, de a meglevők alapján is képet alkothatunk a korabeli helyzetről, a felzaklatott, a nyugtalanság és létbizonytalanság állapotába került nevelőkről, tantestületekről. 1920-ban letartóztatták és fegyelmi eljárás indult Lőrincz Károly kir. segédtanfelügyelő, Geruska István és Kallós Izrael hajdúnánási állami, Józan József debreceni MÁV műhelytelepi, Balogh Antal hajdúhadházi, Madarász Lajos egyeki állami, Muhoray János Balmazújváros- jenőházi községi, ifj. Lada János és Erdős Antal hajdúböszörményi ref. néptanítók, Brassai Károly hajdúnánási gimnáziumi tanár, valamint Csorba Antal (Hajdúböszörmény) és Zsuga Imre (Hajdúnánás) egyetemi hallgatók ellen. Krammer Győző és Zelleni Kálmán árvaházi nevelők, valamint három nádudvari pedagógus szintén fegyelmi büntetésben részesült. Bordi István és Liptai Sándor debreceni tanonciskolái tanítókat pénzbírságra és másfél éven át visszatartott fizetésük elvesztésére, Lakatos Károly hajdúhadházi állami tanítót és Csurka István debreceni iparos tanonciskolái igazgatót — 1923-ban — pénzbírságra ítélték. Petrovics Emil, Danér Erzsébet, Frankovszki Margit debreceni iparos tanonciskolái tanítók, Dariday Etelka debreceni rk. tanítónő, Klatskó Jenő felső-józsai rk. tanító ellen több éves meghurcolás után kellő bizonyíték hiányában elejtették a vádat. A debreceni református egyházmegye fegyelmi bírósága Káposztás Imre, Nagy Imre, Kerékgyártó Béla és Szentjobbi Kálmán ref. tanítók ellen 1920. október 21-én hozott fegyelmi ítéletet. 46 HBmL. XVI. 15/2. 47 HBmL. IV. B. 1414/b.; 226/1924; ill. a VKM 30771/1921. VIII. o. sz. r. 118
