A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Közlemények - Tóth Béla: Weszprémi István első életrajzi munkája: Szilágyi (Sylvanus) Tönkő Márton élete
magyar kartéziánus „Philosophia” írója életének, ama filozófia-tankönyv írójáénak, aki alig harminc évvel Descartes 1644-ben kiadott Principia Philosophiae c. művének megjelenése után — a magyar szerző munkája tulajdonképpen ennek az átdolgozása — már katedráról és írásban hirdette az Európa nagy részében még visszautasított descartes-i tanokat.3 A kis munka jelentőségét az is emeli, hogy szerzője az adatok jó részét Szilágyi Tönkő Márton fiától, Istvántól kaphatta, aki a kollégiumban professzora volt, mint erről az életrajzban értesülünk. * * * Az életrajz szerint Szilágyi 1744-ben (valójában 1742-ben) született a Szilágy megyei Borzáson, ahol apja, Tönkő István, Perecsényi Erdőteleki Zsig- mond jobbágya s a falu bírája volt (földesura később felszabadította). A gyermek Tönkő annyira szeretett tanulni s vágyott a debreceni kollégiumba, hogy e célból kétszer is megszökött hazulról, de apja mind a kétszer visszavitte. Végre azonban elérte célját, s eljutott a kollégiumba. Itt szorgalma és tehetsége révén gyorsan haladt tanulmányaiban, s néhány kereskedő bőkezűsége (nonnullorum mercatorum munificentia) lehetővé tette, hogy külföldi akadémiára mehessen.4 A debreceniek továbbra sem feledkeztek meg róla: a város elöljárósága 1669-ben a filozófia-tanszékre hívta meg, s az iskola igazgatásával is megbízta.5 „Tanárként első volt, aki a peripatetikusok és skolasztikusok veszedelmes tévedésektől hemzsegő filozófiai módszerét mellőzve, a maga korában oly nevezetes René Descartes műveit, az iskolába bevezette s hallgatói nagy tetszése mellett előadta.6 Tanítványai rávették, hogy előadásait írásban is kidolgozva bocsássa sajtó alá. A munka 1678-ban Heidelbergben meg is jelent, s az új rendszer alapelveit tartalmazó bevezetés után (Prooemium) I—93. 1.) általános és részletes fizikát (Physica generalis et specialis) foglal magába. A könyvet a szerző a kiadást biztosító kollégiumi ifjúságnak ajánlotta. A művet prózában és versben többen köszöntötték (J. L. Fabricius, hiedelbergi professzor, Köleséri Sámuel, Martonfalvi György, Páriz Pápai Ferenc). Munkássága nagy hírnevet szerzett neki. 1680-ban meghalt professzortársa, Martonfalvi, a nagynevű teológus. Ez halálos ágyán megkérte Szilágyit, hogy bibliahistóriáját (Sacram Bibliorum Historiam) fejezze be, s adja ki (evulgaret). Szilágyi ezt a kérést teljesítette is, és 3 Szilágyi Tönkő tanárságának kezdetétől (1670) Descartes filozófiáját tanította, s munkája 1674-ben már írásban is kész volt. Ekkor először Zürichbe küldte ki, hogy ott kinyomtassák. De a mű tartalma a zürichi papság tudomására jutott, s körükben akkora felháborodást keltett, hogy négyévi csatározás után, mely a városállam beavatkozását is magával vonta, Szilágyi kénytelen volt munkáját Heidelbergbe átküldeni, ahol az pár hónap alatt 1678-ban megjelent. Az eset történetét 1. Szilágyi Tönkő Márton „Philosophia"-ja megjelenésének körülményei c. tanulmányomban, Magyar Könyvszemle, 1977. 3-4. sz. 4 Szilágyi Tönkő Márton három évet töltött hollandi egyetemeken: 1666: Utrecht, 1667: Franeker és Groningen, 1668: Leiden. 1669-ben tért haza, s egy évig mint „collega” (tanársegéd) működött Martonfalvi mellett a kollégiumban (L. Zoványi Jenő, Cikkei, Bp. 1940.). 5 Szilágyi tulajdonképpen Komáromi Csipkés György utóda lett (azt 1657-ben debreceni lelkésszé választották) a kollégium második teológiai tanszékén, melyen feladata a bibliai nyelvek tanítása volt, de mindjárt kezdettől ő látta el az 1660-ban létesített s egyelőre betöltetlen harmadik (filozófiai) tanszék teendőit is. 1681-ben, Martonfalvi György halála után pedig az első teológiai tanszékre lépett elő. Mellette a második tanszéket Lisznyai Kovács Pál látta el. 6 Kézirat, 3. (számozatlan) lap. 162
