A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
ben a tagság megszűntét is jelentette. Nyilvánvalóan következik tehát a történtekből, hogy Serlyék egyre inkább korlátlan urai és egyben haszonélvezői lettek a helyi téglapiacnak. Áttekintve a vállalat termelésére is nagy hatást gyakorló üzemeladási, és törzstőke-átruházási kérdéseket, amelyek részben megelőzték, részben követték az 1941-es évet, az alábbiakban az erre az időpontra kialakult kar teilen belüli gyártási körülményekre szeretnénk rámutatni. Már az év elején érezhetővé vált, hogy ebben az évben megnövekszik a téglakereslet. A gyárak bizonyára előre számításba vették az országosan meginduló ONCSA-építkezéseket, ugyanakkor a tavasszal és a nyáron bekövetkező bel- és árvizek kárainak helyreállítása tovább bővítette az eladási lehetőségeket. Az előző ok már valószínűsíthetően befolyásolta a gyártási idényt megelőző társulati ülést (1941. március 7.). Ésszerű szokássá vált ugyanis a kartell- ben, hogy a tagok a kora tavaszi ülések egyikén döntöttek a május 1-ével kezdődő gyártási idény termelési keretéről. Ez évben az eddig szokatlanul magas, 15 milliós célt tűzték maguk elé.76 Vita alakult azonban ki: mennyi legyen ebből a Debrecenben és környékén jobban kedvelt nagyméretű, és mennyi legyen ebből a — kevésbé keresett — kis méretű tégla. A vita során felszólalt Papp Géza is, az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának vezetője is, és előadta: „... hogy az elmúlt évben termelt kis méretű tégla aránya a keresletnek nem felelt meg, mert bár mind eladatott, azt csak akkor sikerült értékesíteni, amikor a nagyméretű tégla elfogyott, és a nagyméretű téglát kereső vevők csupán szükségből vették meg a kis méretű téglát.”77 Az ülés a vitát követően a legyártandó mennyiség 90%-ában szabta meg a nagyméretű tégla, 10%-ában a kis méretű tégla arányát. A március 7-i ülésen megállapított kvóta azonban a nyár végére (az azóta bekövetkezett vízkárok miatt) kevésnek bizonyulhatott. Ezzel magyarázható, hogy az augusztus 26-i ülés nagyon részletesen foglalkozott a szállítási kötelesség és az ex kontingenstermelés kérdéseivel. Megismételték azt az előbbi határozatukat, hogy „az egyezményi ülés minden évében a téglavetési idény megkezdése előtt végérvényesen megállapítja azt a keretet, amelyet a gyártás szempontjából ebben az évben szükségesnek tart a piaci igények kielégítése szempontjából.”78 Nyomatékosan aláhúzták azonban az ülésen: „Ebből a keretből az egyes gyárakra kontingens szerint eső résznek kigyártása és kikészítése minden gyár kötelessége.” Eta ez nem történik meg egy adott gyár részéről valamely évben, akkor a többi üzemnek kell helyette szállítani, mert ebből nem származhat kár a többiekre. Míg ezek a nézetek eddig is szerepeltek a kartellmegállapodásban, de feltehetően nemigen tartották be azt az egyes üzemek, ezen az ülésen a következetes végrehajtás érdekében szigorú szankcióról is döntöttek a szerződést megszegővel szemben. Nevezetesen előírták: „Ily esetben a téglagyár, amely az arra az évre megállapítottkontingensből reá jutó mennyiséget leszállítani nem tudja, az abban az évben ki nem használt kontingensi részt teljesen elveszíti, és az a következő évben már le nem szállítható. Megállapodtak a kartellben részt vevő gyárak abban, hogy ez a megállapodás feltétlen, s ettől nem lehet eltérni még abban az esetben sem, ha üzemzavar, 76 HBmL. XI. 201/b. 3. 77 Uo. 78 Uo. 82
