A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
befolyó pénzösszegek, a tartozásuk teljes kiegyenlítéséig az Alföldi Takarék- pénztárba folynak be. A finanszírozáshoz szükséges pénzért egyébként 8% kamatot kapna a Takarék, és a termelésből eredő esetleges veszteségért a gyárak kontingenseik arányában felelősséget vállalnának. Tehát az Alföldi Takarékpénztár a gyártulajdonosi hasznon kívül, különösebb rizikó nélkül, még elég jelentős pénzügyieteket is lebonyolítana, amelyből nyilvánvalóan mint pénzintézetnek is előnye származna. így, amikor a „Vulkán Rt.” tulajdonosa vállalta a „Debreceni Gőztéglagyárak Központi Eladási Irodája”, majd a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” finanszírozását, egyszerre többoldalú tőkés haszonra akart szert tenni. A haszonvágy mellett azonban nem kis szerepet játszott az a cél is, hogy a kartellen belüli fő vetélytársát elszigetelje, lehetőleg maga mögé szorítsa. Kérdéses lehet előttünk, hogy az előzőekben elemzett 1937-es „javaslat” kitől származott. A javaslat eddig bemutatott pontjai — amelyek alapvetően az Alföldi Takarékpénztár érdekeinek az érvényesítését jelentették — azt valószínűsítenék, hogy azt Fischer Jenő, az Alföldi Takarékpénztár vezérigazgatója terjeszthette a kartellen belül létrejött különcsoport tagjai, a „racionális termelésre” egyesült vállalatok képviselői elé. A „javaslat” további pontjai azonban Sebestyén Lajos érdekeit szolgálták (1. későbbiekben pl. az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára eladásánál a kitermelhető föld kérdését.) így inkább arról lehet szó, hogy a „javaslatot” Sebestyén készítette, de a Takaréknak nyújtandó előnyökkel Fischer Jenő vezérigazgatót a maga javaslatához mint támaszt akarta megnyerni. Még a KEI időszakában történt határozathozatal a gyártmány egységesítésre. Kívánatosnak tartották a tagok 1937. március 22-i ülésükön, hogy minden téglagyár egyforma méretű téglát készítsen. Elhatározták: minden gyár mielőbb rátér a Debreceni Gőztéglagyár Rt. által alkalmazott méretű (itt géptégla-előállítás folyt) formák használatára, ami nagyméretű téglánál 303 x X 148x74 mm-nek felel meg. Kimondták ugyanakkor; a Debreceni Gőztéglagyár által gépileg előállított tégla mennyisége is beleszámít a kontingensbe. Vagyis nem tették lehetővé a kartelltagok, hogy közülük az egyedül géptéglát előállító Debreceni Gőztéglagyár készítményeit — arra hivatkozással, hogy a szerződés csak kézi készítésű téglára szól — korlátlanul, kontingenshatárt meghaladóan értékesíthesse. A KEI fennállása idején a tagok még nem hoztak létre közös eladási irodát. Ennek egyik oka — mint már utaltunk rá — az volt, hogy ne nehezítsék meg Debrecen sz. kir. város Téglagyárának megszerzését. így az eladásokat a gyárak önállóan, saját telephelyükről végezték. Kötelezővé tették azonban számukra az értékesítésekről szóló jelentések készítését. Ugyanakkor határozatot hoztak; „... az eladó gyárat... a megjelölt irányáraknál 2,50 pengővel kisebb összeg illeti meg, s az ezen felüli vételár közös alapra befizetendő, mely alapból a kiadások fedezése után fennmaradó összeg ismételten a kartelltagokat arányosan illeti meg.”47 A kartellen belüli visszaéléseket akarták megakadályozni egy másik döntéssel (1937. március 15.). E szerint mivel a közös eladást most még nem lehet megszervezni, így május 15-ig minden gyár maga ad el, de azt követően lehetővé teszik „... a szállítással elmaradott gyárak a nekik százalék szerint járó mennyiségeket pótlólag a legsürgősebben leszállíthassák.”48 Az egymás kijátszása egyáltalán nem szűnt meg. Ezt igazolja, hogy alig két hónappal ké47 Uo: 48 Uo: 73
