A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
Más esetekben, amikor az egyes tagoknak hitelt kellett folyósítania, pl. Sebestyén Lajos esetében, aki 3400 pengőt kitevő törzsbetétjét úgy tudta letenni, helyesebben ennek pénzügyi fedezetét biztosítani, hogy az összeg egészére az Alföldi Takarékpénztár folyószámlahiteit adott neki, akkor ezt csak a Magyar Nemzeti Bank mindenkori kamatlába feletti további 3%-nyi kamatláb mellett volt hajlandó számára megadni a Takarék. A Sebestyén Lajos által ekkor kiállított kötelezvény szerint levelével egyidejűleg átadott egy elfogad- ványt (váltót) a Takarékpénztárnak, amit az a „lényeges kellékeivel elláthat” — tehát érvényesíthet — ha nem teljesítené fizetési kötelezettségeit. Sebestyénnek arra is kötelezettséget kellett vállalnia, hogy ha a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” törzsbetétjét ki kell egészíteni, akkor az Alföldi Takarék- pénztárnak jogában áll azt fenti folyószámlája terhére végrehajtania.42 Lényegében Sebestyén levelével teljesen azonos tartalmút helyeztettek el Ritter Sándorral is (1500 P-ről) a Takarékpénztár iratai között 1938 márciusában. A két esetből egyrészt arra következtetünk, hogy olyan „gründolás” történt a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” esetében, ahol a tagok jelentős részének nem volt meg az alapításhoz szükséges tőkéje. Hiába foglalták ugyanis bele az alapító okiratba, hogy a törzstőke befizetése megtörtént, hiszen az említett okirat keltezése után két hónappal veszik igénybe Ritter és Sebestyén az Alföldi Takarékpénztárnál folyószámlahitelüket, amelyek tulajdonképpen — nevezzük úgy, hogy névleges — törzsbetétjük bankfedezetét jelentette. Az ügy teljességéhez tartozik és igazolja a részesedés befizetésének meg nem történését, Bisothka István egy jóval későbbi levele, amelyben arról ír a törvényszéknek, mint cégbíróságnak, hogy a kartell felszámolása, amit még 1943-ban elhatároztak — „úgy is tisztán csak alaki volt, minthogy a kft.-nek sem aktívái, sem passzívái nem voltak, .. .a kft.-nek azóta sem jelentkezett hitelezője, annak semmiféle aktívája vagy passzívája nincsen.. .”43 Levelében tehát kétszer is utal arra, hogy a kft. csak névleges törzsbetéttel rendelkezett. Más oldalról azonban Sebestyén és Ritter ügyéből az is megállapítható, hogy az Alföldi Takarékpénztár mindig idejében biztosítani akarta magát egy esetleges vállalkozási csőd esetére. Gondoskodott arról, hogy a szerződő felek között a kontingens arányában oszoljon meg a felelősség, s ráadásul tőlük — saját maga biztosításán túl —, a még szokványos folyószámlakamatokat is beszedte. Sok szempontból érdekes az a „javaslat” is, ami 1937. szeptember 22-én született. Eszerint: „... A racionális termelésre vonatkozóan megállapodást létesít az Alföldi Takarékpénztár Rt., a Tóth és Sebestyén Rt., és a Hortobágy Téglagyár Rt., és tekintettel arra, hogy ezen három téglagyár közös számla alatt tart üzemet a Balogh és Vértesy Téglagyárban; a megállapodásban auto- matice részt vesz a Balogh és Vértesy téglagyár is. A megállapodásba nem vennének ez idő szerint részt a Debreceni Gőztéglagyár Rt. és a Klein Sámuel téglagyára.”44 A tervezet készítője kifejti a továbbiakban: „Az elgondolás szerint nincs azonban semmi akadálya annak, hogy teljesen hasonló megállapodást létesítsünk a Klein téglagyárral is, mely esetben a Debrecenben szükséges összes 42 Uo. 43 Uo. 44 HBmL: VII. 2/d. 80. 71
