A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)

Városi Téglagyár megszerzését (bérletét vagy megvételét). Az ő piacelemzésükből derül ki, hogy a debreceni téglagyárak együttesen a csökkent építkezési tevékenység ellenére is, évi 12—14 millió téglát adtak el. Főleg nagyméretű téglát gyártottak, mert ez a vidék erre a típusra volt berendezkedve. Az 1937. év eleji ezrenkénti eladási ár a nagyméretű tégláknál 20 pengő volt, amellyel szemben a budapesti gyárak a kis méretű téglát 36 pengőért értékesítették, nagyméretűt csak különmegrendelésre készítettek, és 40 pengőn felüli árért adták el. Valószínűnek ítélték a helyi kartell tagjai, hogy a megállapodásukon keresztül 30—32 pengőre emelhetik (forgalmi adó megtérítése nélkül) Debrecenben is a nagyméretű tégla árát. Úgy látták, hogy ez nem fog túlságos visszahatást szülni. Számvetésük szerint a közös kartelliroda költségei ezrenként 3 pengőre lesznek tehetők, tehát még így is legkevesebb 8 pengős egységár-differencia érhető el, ez pedig 100—120 000 pengő bevételi többletet eredményezhet a téglagyáraknak.

Lényegében azonos eredményre jutottak egy másik, bizonyos értelemben részletesebb számvetésükben is. Eszerint:

Városi gyár bérlése 16 000 +adó 20 000 P

Herkovits és Szabóné gyárának bérlése 6 000 P

Kartelliroda fenntartási költsége 6 000 P

Egyéb költségek 8 000 P

Összesen: 40 000 P

Ezt a 40 000 pengős kartellrezsit vetítették azután rá a tervezett évenkénti 15 millió darabos termelésre. így arra a megállapításra jutottak, hogy a kartelle- sítés kiadásai ezrenként 2,66 pengővel emelik az előállítási költségeket, de mivel ugyanakkor az eladási ár 10 pengővel növelhető, ennek következtében a kartellköltség levonása után (10—2,66 = 7,34) ezrenként 7,34 P többletbevétel mutatkozna, ami 110 000 P „racionalizálásból” eredő haszonként jelentkezne.

Piacfelmérésük további részében megállapítják, hogy Debrecenben jelenleg (1936—1937) kilenc működő téglagyár van:

Debrecen sz. kir. város Téglagyára,

Alföldi Takarékpénztár Téglagyára,

Debreceni Gőztéglagyár Rt.,

Balogh és Vértesy,

Herkovits-féle Téglagyár,

Tóth és Sebestyén Téglagyár Rt.,

Hortobágy Téglagyár Rt.,

Mezőgazdasági és Ipari Kft. (Klein Sámuel és neje Téglagyára),

Szabó Józsefné-féle Téglagyár.

Ezek együttesen képesek évente 50—60 millió tégla forgalmazására. Mivel a jelenlegi eladási körülmények csak az évi 12—14 millió értékesítését teszik lehetővé, ennek is jelentős részét a Városi Téglagyár állítja elő, így a többi üzem kapacitásának alig 15%-át tudja kihasználni. Ez pedig semmi esetre sem rentábilis. Ráadásul a debreceni téglaárak az országoshoz viszonyítva a legalacsonyabbak — ebben nagy szerepe van a Városi Téglagyárnak, amely az árakat mélyen leszállította — így a gyárak „... nemcsak haszon nélkül dolgoznak, hanem még azt is jelenti, hogy a befektetett tőke kamatait sem keresték meg”.19

19 Uo. és HBmL VII. 2/d. 69. és 87. A debreceni árak 25—30%-kal az országos átlag alatt voltak.

62