A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
sági világválság pusztítása, az újabb konjuktúra késése együttesen indította arra a debreceni téglagyárak tulajdonosait, hogy helyzetükből kivezető utat keressenek, kartellt alakítsanak. A Debreceni Téglaértékesítő Kft. létrehozása A fentmaradt források nem teszik ugyan lehetővé, hogy pontosan megjelöljük a kartell létrehozása szükségességét javasló vállalat nevét, de következtetéssel jelentősen leszűkíthetjük azok körét, amelyekről ezt feltételezhetjük. Ebben nemcsak a később ismertetésre kerülő események segítenek bennünket, amikor is az egyezménybe tömörült gyárak több versenytárs gyárát kibérlik, leállítják vagy legalábbis kísérletet tesznek azok megvásárlására, mert az ilyen formában (bérlés, leállítás) passzív szerepet betöltő öt vállalat elesik a feltételezhető javaslattevő szerepétől, hiszen a kartell az ő ellenükre is jött létre. A további négy üzem közül, amelyek egyébként később az egyezménybe tömörülést végrehajtják, le kell számítanunk a Debreceni Gőztéglagyár Rt.-t. Ugyanis egy, az Alföldi Takarékpénztár dokumentációs anyagában megmaradt — de sajnálatosan keltezés nélküli — irat szerint a kartellt az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára, a Tóth és Sebestyén Rt., valamint a Hortobágyi Téglagyár Rt. tartotta fontosnak, és az irat keletkezésének kérdéses időpontjában a széles körű kartell fő akadályának éppen a Debreceni Gőztéglagyár Rt.-t tekintették, „.. .amely nagyobb kapacitása és termelése révén olcsóbban állítja elő az árut, s iparvágánnyal is rendelkezik”.6 így tehát a kilenc debreceni téglagyár közül — a passzív szerepre ítélt öt, és a fő akadálynak minősített Debreceni Gőztéglagyár Rt.-én felül — már csak arra a három üzemre szorítkozhatunk a kartell- alapítás gondolatát felvető vállalat keresése során, amelyek az előzőekben említett irat elkészítésében részt vettek. Még merészebb — de érzésünk szerint mégis megalapozott — következtetéssel kettőre is redukálhatjuk a gondolat felvetőinek számát, mégpedig Fischer Jenőre és Sebestyén Lajosra. Az előző személy az Alföldi Takarékpénztár vezérigazgatója, s mint ilyen az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának (Vulkán) irányítója is, valamint Sebestyén Lajosra, a Tóth és Sebestyén Rt. vezetőjére. A három egyezkedő gyár — de a megegyezést még alá nem írók — közül azért mertük következtetésünkben ez utóbbi két üzemet, illetve két személyt kiemelni, mert a továbbiakban is ők ketten töltenek be igen aktív, kezdeményező szerepet (1. későbbiekben) a kartell életében. Ugyanakkor a Hortobágy Téglagyár Rt. csak velük együttműködő, de korántsem kezdeményező és irányító szereppel rendelkezik. A teljességhez az is hozzátartozik, hogy — majd mint a tanulmány vonatkozó részeiből kiviláglik — amikor a Debreceni Gőztéglagyár Rt. részt vesz az egyezmény létrehozásában, azon belül egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Az említett keltezés nélküli iratnak van még egy feltétlen figyelmet érdemlő része. Ebben a három gyár közös elvként fogalmazta meg: „.. .szükség esetén a termelt téglát gyártási áron, vagy ha szükséges azon alul is eladjuk, csupán azért, hogy minden téglagyár szükségesnek lássa a kartell létesítését”.7 Az idézet érzékelteti a három üzem elszántságát. Máris megjegyezhetjük; korántsem elégedtek meg a saját téglaáraik tervezett leszállításának módszerével, sőt 6 HBmL. XI. 201/b. 3. Alföldi Takarékpénztár igazgatósági iratok 1923—1947. 7 Uo. 57
