A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)
A papíripar nagyobb támogatása érdekében ugyancsak megkeresték a kereskedelemügyi minisztert a kamara 1909. szeptember 9-i határozatával. A miniszter értesítette is a kamarát 1910 májusában a fabeszerzés feltételeinek javításáról folyó tárgyalásokról.19 A kisiparosok érdekében a kamara 1905 áprilisában rögzítette a vásározással kapcsolatos álláspontját. Eszerint az ipari és mezőgazdasági termékek elosztásának módja átalakult, a vásározás már nem elkerülhetetlenül szükséges. A nagy időveszteség miatt a vásározást veszteségesnek tartotta az iparosokra.20 A helységek meglevő vásárjogát nem helyeselné visszavonni, de új vásárjogot nem javasolt a határozat, mivel a meglevő vásárok elegendő piaci lehetőséget biztosítottak. Az ipari élet egyik jellemző problémája volt a XX. század elején a hitelkérdés. A készterméket csak hitelben lehetett eladni, ugyanakkor az iparos is hitelben vásárolt anyagot. A hitelezés a gyáriparban is elterjedt. A problémát az jelentette, hogy a legnagyobb gyárak könnyen kaptak hitelt, ezek mögött általában pénzintézetek, vagy pénzcsoportok álltak, azonban a kisebb üzemek és a középgyárak vidéken nagyon nehezen jutottak hitelhez. E vállalatok fejlődni akartak a hitelből, tehát létfontosságú volt számukra. Amennyiben a vállalatoknak különingatlanuk is volt, erre nyújtottak a bankok hitelt, sokszor 10—15%-os teherrel, kamattal és egyéb járulékokkal. A bankok a kisebb gyárak épületét, felszerelését nem tartották elegendő biztosítéknak a hitelhez. Polgár Zsigmond kerületi iparfelügyelő javasolta, hogy a gyárosok alapítsák meg saját hitelszervezetüket. Eíiszen egymást jobban ismerik, így megítélhetik, hogy melyik vállalat gazdálkodása nyújt garanciát a hitel visszafizetésére. Sok bank ugyanis bizalmatlan volt a kisebb üzemek iránt, s ezért nem adtak hitelt. A kamara szerint sikeres lehet az a terv, hogy a kerület gyárosai alakítsanak egy szövetkezetét a hiteligényeik lebonyolítására. A szövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezettel kapcsolatban állott volna. A kamarai közgyűlés a terv támogatását ígérte a kereskedelemügyi miniszternél, a többi kamarát pedig hasonló szövetkezet alakítására szólította fel.21 Érdekes az ügy folytatása is. A kamarák közül egyesek helyeslik, mások kételkednek a sikerben. Az egyik vélemény szerint a hitelintézetek fejlettsége mellett a közép- és kisebb gyárak olcsóbb hitelhez jutása nincs biztosítva. Egy másik vélemény a hitelszövetkezet tervét a pénzintézetek elleni akciónak tartotta és a bankok ellenakciójától félt. A miniszter sem támogatta az ügyet előzetesen, előbb a gyakorlatban akarta a szövetkezet működését tanulmányozni. A szövetkezet előkészítő bizottsága közben elkészítette az alapszabály tervezetét 1905 júniusában.22 A „Gyáriparosok Kerületi Hitelszövetkezete” 1905. szept. 17-én megalakult. A gyárosok nagy számmal csatlakoztak a szövetkezethez, túljegyezték az előírt részjegymennyiséget. A felügyelő bizottságba a kamara egy tagott jelölhetett. A hitelszövetkezet 1907-ben eredményesen működött: 244 tagja volt, 211 ezer К tőkével. Pénzügyi forgalma a 8 millió 700 ezer К-t meghaladta.23 19 DKI-jkv. 1909.: 218. sz., 1910.: 161. sz. 20 Uo. 1905.: 118. sz. 21 Uo. 1905.: 93. sz. 22 Uo. 1905.: 168. sz. 23 Uo. 1905.: 295. sz. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara évkönyve és évi jelentése. 1907. Db. 1908. 161. old. 3 Évkönyv IV. 33
