A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Ujlaki Zoltán: Egy évtized a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai tevékenységéből (1901-1910)
A kamarai közgyűlés az elnök javaslatát elfogadva, mély sajnálatát fejezte ki az 1906. március 1-én tartott ülésén, hogy az ország kereskedelmi szerződéseit a törvényhozás hozzájárulása nélkül, s a gazdasági önállóság biztosításának mellőzésével életbe léptették. Az ország rendkívül súlyos anyagi helyzetében a kamara kötelességének tartotta, hogy az ország gazdasági önállóságáért felszólaljon. Felterjesztésben kérte a kormányt, hogy a legsürgősebb törvényhozási feladatként készítsék elő ezt az ügyet.9 A közgyűlés a többi kamarát is értesítette határozatáról. Az önálló vámterület a közép- és kisburzsoázia követelése volt a finánctőkével szemben. A közjogi kérdésekkel összefonódó gazdaságpolitikai állásfoglalások' mellett a kamara tevékenysége természetesen a közvetlen iparvédelmi problémákra is kiterjedt. A század elején a kisiparosokat általánosan foglalkoztatta a piacszervezés kérdése. Ugyanis a budapesti, vagy a nagyobb vidéki vállalatok megrendelőleveleket küldtek szét az országban az ügynökeik révén, s ezzel a helybeli iparosok és kereskedők forgalmát nagyon lecsökkentették. Az ügynökök nemcsak a kereskedőket, hanem a közvetlen fogyasztókat is felkeresték, s ez különösen sértette az iparosok érdekeit. Az 1900. évi 25. te. a megrendelésgyűjtést eltiltotta a vidéki ipar és kereskedelem megvédése céljából. A kereskedelemügyi miniszter rendeletben állapította meg azokat az iparcikkeket, melyekre folytatható a gyűjtés. így műszerek, tudományos eszközök, varrógép, villanygépek, világítási és távbeszélőeszközök szerepeltek a törvény rendelkezései alól kivételként, mert ezeket vidéken nem állították elő, továbbá háziipari cikkekre lehetett megrendelést gyűjteni. A kamara álláspontja szerint e törvény szigorú végrehajtása elősegítette a vidéki ipartelepek létesítését.10 11 A kamara foglalkozott a faipar kérdéseivel is. Ugyanis a kerületben lakó iparosok panaszolták, hogy nehezen lehet olcsó fát beszerezni. A fát nagyrészt külföldre szállítják, mert ott nagyobb tételben lehet eladni. A nyersanyag hiánya miatt hazai faiparunk visszafejlődött. A kamara javasolta, hogy a külföldi szállítási kedvezményeket csökkentsék le, a belföldieket bővítsék ki. Az 1906. júliusi közgyűlésen a határozatban kimondták, hogy az iparosok között tájékozódni kell egy fakitermelő részvénytársaság vagy anyagbevásárlási szövetkezet megalakításáról, hogy egyesült erővel könnyebben megvásárolhassák a faanyagot.11 1906 novemberében a kamara ismét tárgyalt a faipar helyzetéről. Az előadói javaslat újra felvetette a fakiviteli kedvezmények csökkentését, majd indítványozta egy országos szövetség létrehozását. A határozat alapján a kamara fel- terjesztésben kérte a faiparosok országos szövetségének a megalakítását a kereskedelemügyi minisztertől. E szövetség volna a fakereskedelmi politika alapja, mely a feldolgozó ipart védené a kamara szerint.12 A szövetségnek módjában volna nagymértékű favásárlásra a tagok együttes erejére támaszkodva. Egyúttal kérték a többi kamara támogatását is a határozatban. A külföldi monopóliumok térhódítása elleni küzdelembe is bekapcsolódott a kamara. A Vacuum Oil Company a petróleumot tankkocsikkal a viszonteladóknak üzlethez szállította 1908-ban. Ez ellen több kamara akciót 9 Uo. 1906.: 1. sz. 10 Uo. 1901.: 10. sz. 1902.: 42. sz. 11 Uo. 1906.: 188. sz. 12 Uo. 1906.: 322 sz. Vő. Berend—Ránki: i. m. 246—247. old. 31
