A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Fórum - Serflek István: Munkásmozgalom-történet-ideológiai munka-közművelődés Hajdú-Biharban
A Tanácsköztársaság leverése után a románok a brassói börtönbe hurcolták. Innen a debreceni fegyházba került. A vele együtt sínylődő társait forradalmi helytállásra ösztönözte. 1922-ben hadi fogolycsere útján kikerült a Szovjetunióba, ahol vezető funkciókat töltött be. 1941-ben bevonult katonának, és 1943-ban halt meg. „Egy kiváló kommunista életútja" címmel könyv jelent meg 1976-ban Zöld Sándorról. A kötet szerény összegzése egy nem mindennapi értékű életútnak. A könyv írói sok adattal vezetik el az olvasót annak megértéséig, milyen tényezők, körülmények formálták Zöld Sándort forradalmárrá. Megismerjük azt a közeget, gyermekkorának színhelyét — Berettyóújfalut —, ahonnan elindult, s amely meghatározta későbbi szemléletét, hovatartozásának érzéseit. Zöld Sándor politikai érdeklődésének és ifjúkori mozgalmi tevékenységének színtere: a mai Hajdú-Bihar megye, közelebbről Berettyóújfalu, Debrecen, majd a későbbiekben Szeged és Budapest. Zöld Sándor személyisége és szerepe az antifasiszta ellenállási mozgalomban, a népi-nemzeti egységfront és a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtéséért vívott küzdelemben bontakozott ki. A fasizmus és a háború nehéz éveiben a nemzeti összefogás szükségességét, a népfrontpolitikát értő és jól alkalmazó ifjúkommunista harcosnak bizonyult. 1945 után a demokráciáért és szocializmusért folyó küzdelemben is jó oldotta meg a rábízott feladatokat. 1946 novemberétől a Kommunista Párt nagyszegedi bizottságának titkára lett, s itt dolgozott két éven át, amíg belügyminiszteri államtitkárrá nem nevezték ki. Ezt követően 1950 júniusától 1951. április 20-ig, tragikus haláláig belügyminiszter volt. „Zöld Sándor szépségekben és veszedelmekben, küzdelmekben egyaránt rendkívül gazdag élete mindannyiunk számára példamutatás és nagy tanulság” — írja Kállai Gyula elvtárs az előszóban. 1976-ban látott napvilágot a „Korok, emberek. Visszaemlékezések a Hajdú- Bihar megyei munkásmozgalom történetéből” című kötet, amely a helyi munkás- mozgalom történetét újabb forrásanyagok felhasználásával,gazdagabban mutatja be a századfordulótól 1948-ig terjedően. A kötet lapjain sokféle érdekes, színes emberi sors tárul fel, amelyek érzékeltetik történelmünk fordulatokban bővelkedő ellentmondásait, megoldásra váró kérdéseit. Ez teszi a visszaemlékezés-gyűjteményt vonzóvá, olvasmányossá a forradalmi múlt iránt érdeklődő olvasó számára. Mintegy fél évszázad eseményei, harcai elevenednek fel e kötet lapjain. Harminchármán mondják el, miként látták a hősi éveket, a küzdelmeket. Történelemformáló időre emlékeznek, személyes élményeiket osztják meg az olvasóval. Fokozza az élményszerűséget a sok és kitűnően megválogatott fényképmelléklet. Az üzem történet-írás területén is biztató eredmények születtek, mint pl.: A hajdú-bihari állami sütőipar negyedszázada 1949—1974; A Debreceni Dohánygyár története; A Biharkeresztesi Fa-, Fém- és Építőipari Ktsz két évtizede 1951—1974; A MÁV Járműjavító Üzem története 1898—1973; A Tiszántúl villamosításának története 1888—1972; Húszéves a Hajdúböszörményi Faipari Vállalat; Magyar Gördülőcsapágy Művek története; Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat története; 25 éves a Debreceni Ruhagyár; A Hajdúsági Iparművek 20 éves története, és néhány termelőszövetkezet, például : A derecskéi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 25 éve; A hajdúböszörményi Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 25 éve; Emelkedő úton. A huszonöt éves hajdúnánási Micsurin Termelőszövetkezet; Negyedszázad a 254