A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Gazdag István: Iparstatisztikai kérdőívek 1847-ből
zött. Azonban anélkül, hogy részletesebb elemzésbe bocsátkoznánk, összevetjük a jelentősebb debreceni céhek 1827/28., illetve 1846/47. évi mesterlétszámait.11 Az összehasonlítás alapját képező 31 céhből 24-ben 1847-re létszámcsökkenés következett be, 3 céh esetében pedig azonos mesterlétszám volt; míg létszámnövekedés csak 4 céh esetében mutatható ki (késcsináló, köszörűs, hentes és szíjgyártó). Úgy véljük, hogy a céhes fejlődés irányát a céhmesterek létszámának alakulásából is érzékelni lehet. Adataink birtokában vitathatónak látjuk Eperjessy tipizálását Debrecen esetében, de túlzónak érezzük Komoróczy általánosító megjegyzését is. Úgy véljük, hogy Szűcs Ernő túl szigorúan alkalmazza az általános periodizációt a debreceni céhek életére. A debreceni céhmesterek kereseti viszonyai A jelentések többségéből az derül ki, hogy a céhmesterek munkájukból (különösen ha legény nélkül dolgoznak) egyre nehezebben tudnak megélni. Több céhre jellemző, hogy a mesterek egy része kénytelen önállóságát feladva más mestereknél dolgozni.11 12 A céhmesterek jövedelmét károsan befolyásolta az a tény, hogy nyersanyagot rendszertelenül vásárolhattak, így az év bizonyos részében ipari tevékenységet nem végezhettek.13 A rendelkezésünkre álló adatok birtokában rendkívül ellentmondásos képet rajzolhatunk a mesterek jövedelmi viszonyairól. Néhány esetben teljesen valószínűtlen számokat adtak meg a céhek, a fő problémát azonban az okozza, hogy a jelentésekből nem mindig derül ki a nettó, illetve a bruttó jövedelem. 11 HBmL. IV. A. 1013/I/f. 1827—28., 1846—47 évek classification 12 A kovácscéh jelentéséből: „.. .mester társaink nagyobb része mezei gazdák is lévén”. A mézes- kalácsosok írták: „Ezen mesterségen levőknek csekély lévén jövedelmek, úgy hogy kénytelenek kapálással s más munkával magukon segíteni”. HBmL. IV. A. 1013/I/f. 12. 13 A magyar nyergesek írják, hogy amikor nem jutnak nyersanyaghoz: „...kéntelebítettünk napi számra is elmenni, hogy magunkat és cselédeinket ahogy tudjuk táplálni”. HBmL. IV. A. 1013/I/f. 12. 22
