A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Fórum - Mervó Zoltánné: Az iskolatörténeti kutatás levéltári forrásai
zatokra, miután az irányelvek gyakorlati végrehajtása helyi feladatként jelentkezett. Az 1848. évi polgári forradalmat követő 1867. évi kiegyezési törvény biztosította ugyan az egyházak számára iskolaügyi kérdésekben a hatáskört, de az állami ellenőrzés centralizációjára irányuló törekvés jelentkezett már a tanfelügyelői hálózat ellenőrzésének biztosítására 1883-ban megszervezett tankerületi főigazgatóságok felállításával. Mindkét intézmény a tanügyi igazgatás központi irányítását tartotta kezében, ily módon ettől az időtől kezdve az iskolák ellenőrzése területén az önkormányzatok jogköre csökkent, ami nem zárja ki, hogy akár a megszervezett iskolaszékek révén, akár más módon az önkormányzat befolyást gyakoroljon, főként, ha egyúttal iskolafenntartóként anyagi áldozatot hozott. Ennek következtében az önkormányzat működését tükröző források még mindig jelentőséggel bírnak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a nevelési célkitűzéseket illetően az uralkodó osztály és az önkormányzatok érdekei összehangolódtak, éppen ezért a központi kormányzat döntéseinél figyelembe vette a tanügyi hatóságokon kívül az önkormányzatok véleményét is. Az természetes, hogy az 1876-tól működő közigazgatási bizottság állásfoglalása különösen a pedagógusok személyi kiválasztásánál döntő jelentőségű volt. Az 1876. évi. 6. tc.-kel felállított közigazgatási bizottság — amely minden törvényhatóságban 1950-ig működött — anyaga az iskolatörténeti kutatásnak jelentős forrásbázisa. A kapitalizmus fejlődésével párhuzamosan kibontakozó államigazgatás mind szélesebb hatáskört biztosított a közigazgatási bizottságnak, s az államhatalom helyi képviselője, a főispán, mint a közigazgatási bizottság elnöke, ezt a hatáskört érvényesíteni tudta. Befolyást gyakorolt a köz- igazgatási bizottságba tartozó különféle igazgatási szervek felett, mint többek között az államrendőrség, az ügyészség, bíróság, a pénzügyigazgatóság, a tankerületi főigazgatóság, a tisztifőorvosi hivatal, melyeknek vezetői a közigazgatási bizottságnak hivatalból tagjai voltak. A közigazgatási bizottság fegyelmi jogkört gyakorolt a tanítók ügyében, így különösen értékesek s e fondban maradtak meg a Tanácsköztársaság alatt magatartásukért fegyelmi eljárás alá vont pedagógusok fegyelmi iratai, melyek alapján elemezhetők a polgári demokratikus forradalom, a Tanácsköztársaság és az ellenforradalmi rendszer első néhány esztendejének oktatásügyi vonatkozásai személyi és tartalmi kérdésekben. Adatokat találhatunk a pedagógusok szociális helyzetének megismeréséhez is, miután itt vannak a tanítók államsegélyért benyújtott folyamodványai, ruhasegély és a beszerzési előleg iránti kérelmei. Az iskolák anyagi ellátottságára adatokat meríthetünk a költségvetésekből és számadásokból, míg az iskolák oktatási és nevelési kérdéseiről a tanfelügyelők által a közigazgatási bizottság elé terjesztett havi jelentések nyújtanak felvilágosítást. Nem kis jelentőségűek a tisztifőorvosi jelentések, melyekből megismerhető az iskolák egészségügyi állapota, a tanulók egészségügyi vizsgálatának eredménye, a járványok előfordulása, ami több esetben a tanítás szüneteltetését is maga után vonta. E jelentésekből képet kapunk az iskolák tanulóinak társadalmi helyzetéről, a szülők osztályviszonyairól, a szegénység és elnyomottság állapotáról stb. A köz- igazgatási bizottság közoktatási vonatkozásban felfigyelt a tankönyvek előírásainak megtartására, ellenőriztette a tankötelezettség szabályainak végrehajtását, tájékozódott az iskolai mulasztásokról, közegei újtán ellenőriztette az iskolaépületek állapotát, felszereltségét, az iskolafenntartók kötelezettségeinek 200
