A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Fórum - Balogh István: A néprajzi kutatás levéltári forrásai

etnográfusok nem ismerik a levéltári anyagot, és nem tudják olvasni. Nem tudják, hogy mit hol kell keresni és elcsüggeszti őket a levéltári kutatás kilá- tástalansága. Egy-egy szóért, mondatért iratok tömegén kell átrágniuk magukat és végül is szerencse dolga, hogy mire bukkannak.

De akkor előttük áll az adatok értelmezése. A néprajztudomány kutatási módszere a recens (élő) jelenségek esetében a kikérdezés, a leírás, az ábrázolás. Ez a levéltári anyag felhasználása esetén nem vezet célra, az akták ritka esetben adnak pontos képet pl. egy tárgyról, vagy építményről, legfeljebb a nevét, ritkább esetben — ezt is inkább következtetés révén — használata módját árulják el. Anyagra, technikára már kevesebb — vagy éppen semmiféle —- támpontot nem adnak.

A szellemi művelődés területén (hiedelemvilág, jogszokások stb.) még nehezebb a helyzet, mert igen nehéz megállapítani, hogy a leírt vagy megemlített jelenség a nép, a parasztság, vagy éppen a parasztság fölött álló, uralkodó osztály, írásos kultúrájának lecsapódása-e? E meggondolások alapján tehát az etnográfusok eléggé vonakodnak a levéltári anyag kutatásától és felhasználásától.

Pedig a kutatás nem reménytelen, csak a néprajz nem minden ágában egyforma eséllyel. A következőkben a Magyarság Néprajza tárgybeosztását követve kívánom érzékeltetni, hogy a levéltárakban hol, milyen tárgykörökben kecsegtet sikerrel a kutatás.

Anyagi kultúra

I. Gazdálkodás Gyűjtögetés:

Gyógynövények, vadgyümölcsök gyűjtögetésére alkalmilag a határ- és birtokperekben, ritkábban kártételek kapcsán a büntető perek irataiban érdemes és ajánlatos kutatni. Néha meglepő adatokat talál a kutató a bűbájoskodás, kuruzslás során keletkezett büntető perekben. (Én találtam bűnjelként iratokhoz mellékelt gyógynövénymaradványokat is.)

Méhészkedés:

A debreceni erdőségeken a XVIII—XIX. században rendszeresen méhészkedésből élő szegényemberek eszközeire, építményeire (kelenc) leírások vannak a városi levéltár „Jelentések” iratsorozatában.6 *

Halászat:

A hortobágyi határperekben felvett tanúvallatások során a halászati eszközökre (gyalom, kerítő háló, vész, csíkgát) és a halászati módokra (kerítő, rekesztő, tapogatós halászat), továbbá a halászszervezetre vonatkozóan a

6 Balogh István: A debreceni erdős puszták betelepülése. Debreceni Gazdasági Lapok 1936.

(XXVII.) 39—40. sz.

187