A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Közlemények - Szendrey István: Derecske a török kiűzése utáni időkben
A lakosság igen jól tudta, hogy miről van szó, ezért a kamara összeírásának végrehajtását megakadályozta. Az ellenállás azonban nem vezetett eredményre. A kincstár évek óta nem folyósította Eszterházy Pál hercegnek nádori fizetését. Ennek az adósságnak egy részeként adta Bécs a hercegnek 1702. március 14-én zálogba a mostantól derecskéi uradalomnak nevezett óriási területet, amely Derecskétől, Kábától, Oláhszentmiklós, Feketebátor községekig terjedt. Még ebben az évben a birtokba iktatás is megtörtént.16 Ezután természetesen már nem a kamara, hanem a birtokos földesúr — alkalmazottai útján — tárgyalt velük, s 1703-ban pénzadót vetett ki rájuk. Derecskére 637 rajnai forintot és 30 krajcárt.17 Szabadságuk elvesztése, a magasodó bizonyára igen érzékenyen érintette az uradalom, benne Derecske népét. Érthető tehát, hogy a Rákóczi-szabadság- harc kirobbanásával egyszerre megszakítottak minden kapcsolatot a birtokossal, s 1711-ig nem fizettek semmit.18 A földesúr valószínűleg okult a tapasztalatokból és 1712-ben — amikor rendezte az uradalom ügyeit — voltaképpen igen óvatosan járt el. Figyelmeztethette az óvatosságra az is, hogy az 1711-ben Váradról adószedés céljából kiküldött megbízottja nem ért el eredményt, s amikor katonaságért igyekezett vissza, a Sebes-Körösbe fulladt.19 A sok tapasztalat után így 1712. január 1-től 1713. december 31-ig terjedő időre szerződést kötött az uradalom népével. Ez ugyan jobbágyi állapotot jelentett, de a valóságban elég kedvező helyzetet biztosított. Ugyanis a birtokos a szerződés értelmében minden földesúri jogot átengedett a lakosságnak évi 3500 forint taksa ellenében, s kinyilvánította, hogy semmiféle jobbágyteherrel nem sújtja őket. Egyidejűleg biztosította a lakosság szabad menetelét, ami ebben a korban a taksás, szerződéses jobbágyoknál szokásban volt. A derecskéi uradalom létrejöttével tehát településünk egy óriás vagyonú nagyúr egyik legnagyobb birtokának központja lett, s ez igen fontos mozzanat volt életében, mert meghatározta további sorsát, nem minden tekintetben pozitívan. Ezúttal csak két tényezőre mutatnánk még rá. 1712-től itt lakott az uradalom ügyeinek közvetlen irányítója: az udvarbíró, s itt épült ki az uradalmi központ. Másrészt: ennek az Eszterházy-uradalomnak sohasem volt hatalmas apparátusa. A mindvégig csekély számú uradalmi alkalmazottal, de magával a birtokossal is szemben állt egy birtokkomplexum, viszonylagos közösségként. Miután a birtokos alattvalóival szerződést kötött, s a taksát egy összegben vetette ki, szükség volt arra, hogy a szerződésben meghatározott összeget valamilyen módon felosszák egymás között, mivel az a törekvés, hogy a falvakkal külön-külön lépjenek szerződésre, nem járt sikerrel. Ez a helyzet szülte, hogy a birtokos alkalmazottai — és a falu vezetői mellett — egy, az egész közösség ügyeit intéző tisztségviselő jelent meg Derecskén, aki valamennyi települést képviselt az uradalmi tiszteknél. Ez a tisztségviselő a dominális főbíró, aki tehát ugyancsak mindig Derecskén lakott. Az ő vezetése alatt gyűltek egybe a falvak vezetői, hogy szétosszák egymás 16 Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp. 1968. 17—18. old. 17 Uű.: A bihari hajdúk pere ... i. m. 14. old. — A pénzértékekre lásd pl. Huszár Lajos: Habsburg- házi királyok pénzei, 1526—1657. Bp., 1974. 46—47. old. 18 Szendrey I.: Egy alföldi uradalom ... i. m. 18. old. 19 Uo. 25. old. 151
