A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Baranyi Béla: Az iparosítási politika megvalósulása Debrecenben az első ötéves terv idején (1950-1954)

tartásának megoldatlansága is. A 10—14 percig is tartó áramszünetek olyan gyakran (naponta 4-szer 5-ször) léptek fel a gyár megindulásától kezdve, hogy a biztonságos termelés még 1954-ben is veszélyben forgott. A javító-karbantartó részleg kapacitását pedig teljes mértékben lekötötték a sorozatosan fellépő váratlan meghibásodások és csak 1953 második felében sikerült biztosítani, hogy a megelőző karbantartási, illetve a javítási-felújítási munkák elvégzése korszerű és zökkenőmentes legyen. A villamosenergia-korlátozások, a víz- és gőzellátás és a javítások szervezetlensége gyakran a nagy munkával beállított penicillintenyészetek (charge-ok) pusztulásával járt együtt, ami nemegyszer több hónap munkáját semmisítette meg. A nehézségek elsősorban a nagymérvű szakemberhiányból fakadtak. Az üzem a főmérnökön és biológuson kívül egyáltalán nem rendelkezett olyan műszaki és fizikai káderekkel, akiknek a penicillingyártásban gyakorlati tapasztalataik lettek volna. De hiányzott a szakképzett munkásgárda is. A munkások 80%-a közvetlenül a mezőgazdaságból jött. Belőlük csak 1953 derekára sikerült egy jelentős munkásgárdát betanítani. A megfelelő műszaki gárda megteremtését erősen hátráltatta, hogy az üzemmel együtt nem épültek lakóházak, és a lakáshiánnyal küzdő városi tanács csak minimális segítséget tudott nyújtani. A helyzet ezen a téren 1956-ban javult némileg, két — összesen 24 lakásos — lakóház felépítése révén. Az időközben megnövekedett igényeket azonban még így is csak részben lehetett kielégíteni.

A beindulással kapcsolatos nehézségek miatt a gyógyszergyár 1953 februárjáig nem tudta teljesíteni termelési tervét, s az 1952. évi tervet csak 33%-ra teljesítette. Az új létesítmény első, sok nehézséggel járó kritikus korszaka 1953 márciusára zárult le, s ezt követően többször egymás után elnyerte az élüzem címet. Az 1953-as tervét már 123%-ra teljesítette az üzem, és a IV. negyedévben már havonta 10-szer annyi penicillint termelt mint 1952 decemberében. A termelés növekedésével együtt csökkent az önköltség: 1952 IV. negyedévében 100%; 1953 I. negyedévében 45%, II. negyedévében 20,4%, III. negyedévében 16,3% és IV. negyedévében 13,8%.

1953 végén 7,3 kg penicillint tudott a gyár előállítani ugyanannyiért, mint az előző év hasonló időszakában 1 kg-ot, s 1953-ban a hazai szükséglet teljes kielégítése mellett kb. 30 millió Ft értékű penicillint exportált. A fejlődés ettől kezdve töretlen volt:

Összes antibiotikumtermelés alakulása:

1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961

100% 113% 139,2% 207,4% 298,4% 426,2% 466% 784,1% 928%

Mindent egybevéve, a Hajdúsági Gyógyszergyár tehát az első ötéves terv végére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üzem létesítésekor szinte minden olyan hiba előfordult — a beruházások során az építkezések aránytalanul magas, a gépi eszközök kirívóan alacsony részesedése, a kivitelezés siettetése, a rekonstrukciós és műszaki fejlesztés, illetve a járulékos beruházások egyidejű elhanyagolása stb. —, amely a többi debreceni üzem alapításakor is felszínre került. Igaz ugyan, hogy az antibiotikumtermelés kivételesen előnyös és sajátos lehetőséget rejt magában, s így az előforduló hiányosságok ellenére sokkal gyorsabb volt a beruházások megtérülése, mint a többi debreceni vállalat esetében.

128