A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Közlemények - Benda Kálmán: A Felső-magyarországi rendek kassai részgyűlése 1607 márciusában
dicsíretes végezésébe inhaereálván, országul interponálja magát Hommonnay György uramnál, eresz- sze meg immár tovább való halladék nélkül Hoffman uramnak az jószágot, ne bírja hatalmassul, hanem keresse suis modis, ha mi igazságát állítja benne lenni. Hasonlóképpen cselekdgyék az nemes ország Alaghy urammal,29 Pethe László urammal30 és az több attyafiaival, adattassanak meg kinek-kinek mind jószága az közönséges igazság szerint és az bechi végezés szerint; kit ü fölsége jó néven vészén ű kegyelmektől, és az commissarius urak, azonképen az megnevezett személyek megszolgálják ű kegyelmöknek. [XV.] Az törökkel való békesség és végezés inter alia azt tartja, hogy az hódultságra ki ne járjanak az törökek, hanem csak az közel valókra, és csak az falubeli bírák által szolgáltassanak be, az szokott adón és fizettésen megmaradgyanak, azon kívöl az szeginséget ne sancoltassákrDe ezeket meg nem tartván az törökek, nem csak az közel való hódúit falukra, hanem ugyan messze is mind eljárnak, magokat erőssen tarthatják, az szegin népet sok féle fizetésekkel terhelik. Miérthogy ezek az végezés ellen vágynak, ű kegyelmek erről is szóljon, és ha tetszik, az budai passát országul kell megtalálni, hogy ezeket ne engedgye, hanem az végezéshöz tartsa magát és egyebekkel is megtartassa. [XVI.] Vagyon illyen dolgok is az törökeknek, az mint bizonyossan végére mentünk, hogy salvus conductus és az ő fölsége commissariusi híre nélkül, azonképen az több végbeli kapitánnyok híre és engedelme nélköl ide be szabadon az országba jővén, követtségeket hordoznak és némünemő ajándékokkal is allicitálják az embereket magokhoz, fejedelemséget ígérvén némelyeknek, és így új zűrzavarra, háborúságra indítják az embereket.31 Mely hogy praecaveáltassék, szükséges, hogy arról bizonyost végezzen az nemes ország, sőt tilalmat is vessen mindeneknek, hogy se nyilván, se titkon, ország akaratja és híre nélkül törökkel se tractáljon, se penig practicáljon senki. % 29 Alaghi Ferenc esetében talán a Regéc vára, Mád és Tállya birtokáért a Mágochyakkal, Rákóczi Zsigmonddal és Homonnai Bálinttal folytatott perről van szó, amelyről a bécsi béke is megemlékezett (12. pont 10.§ — Vö. Kalmár János; Mád tokajhegyaljai község élete a XVI—XVIII században. Debrecen 1968. 14. sköv. old.) 30 1607. március 23-án Pethe László a kassai gyűlés színe előtt ünnepélyes tiltakozó és panasztevő nyilatkozat formájában elmondotta, hogy Csáky István és Czobor Mihály még évekkel ezelőtt, sürgős szükségükben pénzt kértek tőle kölcsön. A kölcsön fedezetéül Csáky 41.000 Ft. értékben zálogba adta neki a Torna megyei Szádvár várát, összes tartozékaival, Czobor pedig az Ung megyei Szerednye várát, a hozzá tartozó Ung, Zemplén és Bereg megyei jószágokkal, 12 500 Ft-ban. A „rebellió idején” ő, „az uralkodóhoz való hűségéért” kénytelen volt elmenekülni, s a „zavaros időket” Czobor és az időközben meghalt Csáky István özvegye, Wesselényi Anna, arra használta fel, hogy ismét tulajdonába vegye a zálogba adott birtokot; most sem az adósság megadására, sem a birtok visszaeresztésére nem hajlandók. Ezért ünnepélyesen tiltakozik az őt ért kár és jogsérelem ellen, s jogorvoslatot kér és vár a gyűléstől; vagy a zálogösszeg azonnali visszafizetését, vagy az említett birtokrészekbe való visszahelyezését. — Mivel a kassai részgyűlésen sem Csáky özvegye, sem kiskorú gyermekeinek törvényes gyámja, Nyáry Pál nem volt jelen, így Pethe panaszának egyik része sem kerülhetett tárgyalásra. Czobor Mihály viszont visszautasította Pethe követelését, mondván, hogy a főajtónálló mester elmenekült, s a gazdátlanná vált Szerednyét az ország akkori törvényes fejedelme új adományként neki adta. Pethe panasza tehát alaptalan, a szerednyei birtoknak ő, Czobor, a jogos tulajdonosa. Pethe válasza után a királyi biztosok a rendek színe előtt „megintették” Czobort, mondván, hogy nagy háládatlanság lenne, ha nem fizetne vagy a birtokot nem bocsátaná vissza. Czobort azonban ez nem törte meg, hanem nyilvánosan kijelentette: se nem fizet, se a birtokot vissza nem adja, ragaszkodik az elhunyt fejedelem in- scriptiójához. A részgyűlés végül is úgy határozott, hogy a kérdésben döntsön a pozsonyi ország- gyűlés. (A részgyűlésen történteket részletesen elmondja a biztosok Pethe részére kiállított bizonyságlevele, 1607. március 24., Kassa; OL M. Kancellária Hung, et Trans. Fase A. 3. b. illetve egy másik példány: OL M. Kancellária Conc. exp. 1607. N. 101. — Ld. még a biztosok jelentését Mátyás főherceghez, 1607. március 26. vagy 27.: OL Thurzó család lt. Fasc. 2. N. 9/7.) 31 Célzás a Homonnai Bálintot felkereső török követségre, mely a török támogatásáról biztosította az erdélyi fejedelemség elnyerésében. 168
