A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon
bevetni: aratás után a juhot friss tarlóra, vagy fűre kihajtani, — mivel felette ártalmas, — nem tanácsos.53 Sertések esetében a torokgyík nyavalya a legáltalánosabb, amelynek gyógyításában Miskoltzi Lajos seborvos dolgozott igen eredményesen, mert „ezen város határán mostan uralkodó ’s pusztító sertés nyavalyától már egy sertés nyájat gyorsan meg szabadított”. Vásárokra beteg malacokat bevinni nem engedtek, a levágást is megtiltották, a sertéskoppasztó asszonyok pedig ha gyanús eseteket észleltek, kötelesek voltak fogsági büntetés terhe mellett gazdaasszonyuknak jelenteni, hogy a beteg sertések húsának eladását sikeresen meggátolhassák.54 Megelőzés-gyógyítás Az állatok gyógykezelésének egyik legfontosabb módja a megelőzés, hogy a beteg marhákat minden halasztás nélkül külön szakasszák, az egészségeseket víz mellett járassák, a kutakat időben felkészítsék.55 A belső tályogot egyébként arról lehet felismerni, hogy a marha szüntelen az oldala felé tekintget, lábával az oldalához rúgkapál, gyakran lefekszik, oldalát a földhöz dörgöli. Bihar vármegye főorvosa a következő gyógyszert ajánlotta: „Végy egy póltura árru fejér Temjént és egy Asztali Kalánnyi kömény Magot. Ezeket tedd valami ujj tiszta cserépbe mellyben még semmi nem volt, jó pár szenet tévén tetejébe. Füstöld meg ezzel a’ Marhát akár minémű légyen”. Ilyenkor a gyógykezelés megelőzésre használható. A gyógymódok terjesztése érdekében Tolnay Sándor Bécs- ben magyar nyelvre fordított baromorvosló könyvét, a tanácsi rendelkezés megvételre ajánlja.56 Linzbauer Ferenc orvosprofesszor megállapítja, hogy az 1723- tól 1848-ig terjedő 125 évben alig van 40, amelyben az országot járvány ne pusztította volna. Ezért vigyázni kell arra, hogy az állatállomány ne legyen mérhetetlen károkat okozó járványoknak kitéve. Ezt a célt szolgálja a pesti Egyetemen 1783. jan. 9-én felállított állatgyógyintézet és tudományos barmászat, de ezt segíti elő a Barmász-rendőri felvigyázat fejlődése is, amely a moldvai, erdélyi juh- pásztorok, a purzsások vándorlását is tiltotta. Linzbauer volt az, aki a rendeleteket és a gyógymódokat is összegyűjtötte, a betegségekről részletes ismertetéseket közölt.57 A ragadó marhadög egy 1787. évi megállapítása szerint eredhet a legelőmező áradása folytán megposhadt iszapos, éretlen fűtől, a megromlott levegőtől, a romlott víztől. Ezért az egészséges marhákat gondozóik külön 53 Dunare Nicolaie: Trepánácia oviec ako l’udová liecebná praktika v karpatskom pastierstve. Slo- vensky Narodopis, IX. Bratislava, 1961. 579—609. old. Dunare Nicolaie: A juhtartás, illetve pásztorkodás hagyományos típusai a románoknál. Ethnographia. LXXV. 1964. 247—272. old. Jacobeit Wolfgang: Schafhaltung und Schäfer in Zentraleuropa bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts. Berlin, 1961. László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 333. old. Hasznos Mulatságok. Pesten, 1829. 38. old. 54 HBmL. IV. A. 1011/a. 1830. jún. 25. 250—251. old. IV. A. 1011/k. 314/1837. júl. 7. 55 HBmL. IV. A. 1011/k. 114/1782. aug. 10. 56 HBmL. IV. A. 1/b. 167. 1783. dec. 30. 1784. Fase. I. No. 365. Tolnay S.: Barmokat orvosló könyv i. m. Uő.: A lovak... i. m. 1—279. old. 1—79. old. 57 Linzbauer Ferecz Xavér: A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye, az egyes igazgatási tárgyak fejlődésének történetével — hivatalos adatok nyomán. — Das internationale Sanitätswerken der ungarischen Kronlendär... Pest, 1868. Linzbauer X. F.: Codex Sanitario i. m. I—III. k. Könyve III/7. kötetében 186—192. old. Béres András: Erdélyi purzsások teleltetése a Hortobágyon. In: Tanulmányok a Hortobágy Néprajzához. .. i. m. 143. és 149. old. 84
