A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon
Dániel nótáriust a Tanács az asszonyhoz küldte azzal a céllal, „hogy dispo- nallya az asszonyt, hogy azon felebaráti szeretettel öszve köttetett, ’s Pub- licumot illető hasznos orvosságnak készítését ne haggya félbe”. Erre ígéretet tett azzal, hogy „Leányát is meg tanittja reá.” A másik veszettorvos Papp László kovács mestert, aki a gyógyszerül alkalmazott „Kőrös Bogarak (kőrisbogár) közt nem tud különbséget mondani, hanem csak szemmel esméri azt, nem is maga szedi azokat, és nem mézbe conservállja; a megtörésbe se vigyáz, nints egyéb mértéke a’ kés hegyénél; azt sem tudja kimagyarázni, hogy miből esméri meg a Dühös állatot” a gyógyítástól egy időre eltiltották.41 Ha veszettség ütötte ki magát, annak ellenére, hogy a pásztoroknak megtiltották, mégis gyakran előfordult, hogy a pásztorok jelentést nem tettek, „hanem inkább más tudatlan és babonás kuruzslókhoz” folyamodtak.42 1836-ban minden utcában két-két fegyverest állítottak lőporral és ónnal ellátva, hogy a veszettgyanús ebeket agyon lőjék, és ezáltal a bajoknak elejét vegyék.43 Szele Márton hortobágyi gulyájában egy veszett tehenet találtak, amely a többire ugrált és nyalogatta, a pásztorok a gyanúsakkal együtt egy bizonyos karcagi Nagy Péter nevezetű veszettséget kuruzsló emberrel orvosoltatták a szigorú tilalom ellenére. Bayler István senator jelentésében a megtett intézkedésről is beszámolt: „Meghagytam a pásztoroknak, hogyha valamely veszett állatot tapasztalnak a gulya körül megfordulni, a gulyát azonnal és napjában gyakrabban hajtsák a víznek, hogy így netalán a marhákon ejtett sebek a nyavalyát szülő miazmától megtisztíttatván veszedelmen kívül tétessenek”.44 Ló Debrecen Város Tanácsa elsősorban saját ohati ménesével foglalkozott, de az ott tapasztaltak a hortobágyi ménesek egész állományának egészségügyi helyzetére általánosíthatók. 1791-ben az ohati ménesben szopornyitzás és fekélyes kancákat találtak, amelyeket hogy a „szénát abrakot ne egye hiába”, eladásra szántak.45 E tájban a rüh is uralkodik, amelynek gyógyításáról intézkednek, de a város ménesében talált 12 békavaras ló közül csak „nyólcz gyógyulható és gyógyítása eránt már rendelést is tett, négyhez pedig semmi reménység nintsen.”46 Az 1800-as évek elején a Felsőjárási Tilalmasban sok a fekélyes és taknyos ló, s félős, hogy még az egészségesek is elromlanák. Nánási Márton fürmender arra kap utasítást, hogy amennyiben nyavalyában lévő lovakat talál, azokat külön rekesztesse. A betegség azért is okozott különösebb gondot, mert a Regementnek szánt 5—6 éves lovak között sok megvakult. 41 HBmL. IV. A. 1011/a. 1816. nov. 27. 572—573. old. Linzbauer X. F.: Codex Sanitario. i. m. 1852— 1856. 558—559. old. Magyart Kossá Gyula: Kőrisbogár és veszettség. (Pápa), 1925. Ref. Főisk. ny. 7. old. 42 HBmL. IV. A. 1011/a. 1826. szept. 13. 223. old. 423. sz. Barna Gábor: Mitikus alakok a Hortobágy környéki falvak és a Hortobágyi pásztorok hiedelemvilágában. In: Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és hagyomány XV—XVI. (Szerk.: Gunda Béla) Debrecen, 1972— 1974. 273—298. old. 43 HBmL. IV. A. 1011/a. 1836. febr. 19. 51. old. 111. sz. 44 HBmL. IV. A. 1011/k. 596/1839. szept. 16. Vajkai Aurél: A veszettség és ijedezés gyógyítása az Alföldön. Ethnographia. 47: 151. old. 45 HBmL. iy. A. 1011/a. 1791. máj. 5. 89—90. old. 302. sz. Ecsedi István: Hogyan készül a rühkenő? Néprajzi Értesítő XXI. 1929. 24—25. old. Ecsedi I.: A Hortobágy puszta.. . i. m. 261. old. 46 HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. máj. 18. 101. old. 331. sz., 1791. aug. 12. 169. old. 589. sz. 82
