A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon

döghordó szekerek mellé kirendelt raboknak elásni.25 Beteg állatot kihajtani egyáltalán nem szabad, a vágó csorda a kijáró marhától elkülönített legelőn tartandó. Egész Bihar megyében, így Debrecen városában is a marhadög szüntéig betiltják a marhavásárokat. Szigorúan megtiltották a marhabőrrel faluzást a szarvasmarhával kereskedést, marhadög idején a bezárt helyekről még szénát vagy szalmát sem szabad kivinni. A dobszó útján kihirdetett rendeletet egyébként saját területén Szabolcs vármegye és a Nagykun kerület is foganatosította.26 A kemény tél sok kárt okozott Debrecen környéki erdőségeken, tanyákon legelő állatállományban. A rossz teleltetés miatt szenvednek az állatok, ,,a’ Télnek tartós, és szerfelett való hidegsége miatt azoknak a’ Szarvasmarháknak, melyek a’ szabad levegő ég alatt teleltek, lábaik, füleik és farkaik megfagytak és némelyeknek már a lábai ki is fakadoztak”. Az így legyengült állatokat nyáron minden betegség könnyen megtámadta.27

Hortobágyon különösen nagy gondot okozott a vízhiány. Egyik másik gulya a „víznek nem léte, a szomjúság miatt teljesen leromlott.” A dögletes veszély több gazda véleménye szerint a „legelőn található mérges plántáknak, nevezetesen Csomorikának tulajdonítódhatik”, amely az emberi egészségre is ártalmas lehet, ezért a mészárosok csak az orvosok által megvizsgált állatokat vághatják le.28 Az elhullott és felboncolt állatok epezacskói megnőttek, barnazöld epével megteltek, a bélhurkák véresek, a tüdők és májak az epeöntés miatt megromlottak, más marháknál az agyvelő megfeketedett.

A gyógyítás módjára vonatkozóan számos javaslattal találkozunk, amelyek között hivatalos gyógymód és kuruzslásnak számító megoldás található. Az 1816. évi Hazai Kalendáriom tanácsai szerint, a kemencében szárított fiatal fenyőbokor mozsárban őrölt pora nem csupán a dög idején de veszélyt megelőzően is hathatós orvosság.29 Ugyancsak megszívlelendő útmutatást közöl a Hasznos Mulatságok 1829. évi kiadása, a paczal-fene leírása mellett gyógyításra vonatkozóan mint kipróbált módszert az érvágást, a sós savanyt (acidum nitri) a gálitzkőolajat és a marhák gyakori sózását ajánlja. Ismerteti, hogy Újszászon a gazdák marháik közé lovakat kötöttek, és a gyógyhatású lótrágyát az istállóban szétterítették. Kéri a próbát tevőket, amennyiben ez a gyógymód hasznosnak bizonyul, értesítsék a szerzőt, hogy mások számára is „közönségessé tenni lehessen”.30

Az 1829. évi nagy marhavész idején Debrecen Város Tanácsa havonként hozott újabb és újabb szigorító rendelkezéseket, amelyeknek az volt a célja, „hogy ezen pusztító nyavalya határunktól eltávozódjon, és a’ Város népe is valamely beteg marha húsának evésétől ’s az abból következhető veszedelemtől meg mentessék”.31 Mihez tartás végett a rendelkezést kinyomtatták és a gazdáknak kiosztották. Ennek alapján az állatállomány egészségét hiteles

25 Uo.: 1829. aug. 6. 357. old. 685. sz., 1829. aug. 22. 388. old. 763. sz. Vő. Hasznos Mulatságok 1829. 59—61. old.

26. HmL. IV. A. 1011/a. 1829. dec. 23. 620. old. 1248. sz.

27 Uo.: 1830. febr. 3. Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937. Debrecen, 1938. Kny. A Déri Múzeum Néprajzi Osztályának ismeretterjesztő közleményei 12. 175—212. old.

28 HBmL. 1011/a. 1834. okt. 27. 412—414. old. 999. sz.

29 Újdonatúj gazdaságbéli kalendáriom az 1816-dik esztendőre. Pesten. Egy csalhatatlan orvosság mellyel a’ Marhadögnek eleit lehet venni. HBmL. IV. A. 1/b. 30. cs. 97. Fase V. 1822.

30 Hasznos Mulatságok. 1829. évi kiadása. 65—66. old.

31 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829. jan. 7. 3. old. 7. sz., 1829. febr. 11. 29. old. 62. sz., 1829. ápr. 13. 130. old. 330. sz., 1829. aug. 22. 388. old. 764. sz., 1829. nov. 30. 518—521. old. 1064. sz., Tálasil.: i. m. 1936. 222. old.

79