A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Béres András: Állategészségügy a XIX. század elején a Hortobágyon
ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY A XIX. SZ. ELEJI HORTOBÁGYON Béres András Debrecen város állattartását és legelőgazdálkodását nagymértékben befolyásolta a Hortobágyon nyaraló jószágállomány egészségi állapota, amely még napjainkban is részben az időjárás függvénye. Közel kétszáz év távlatában is elgondolkoztató tény, hogy milyen gondot jelentett a városnak, jószágtartónak, gazdaságnak és pásztornak a folyton ismétlődő szárazság, a fertőző betegségek sora, amelyek megfékezésére a város magistrátusa különös gondot fordított.1 Bár a legelőterületeket jószágjárásokra osztották, az odatartozó állatállomány kizárólagos legeltetésének a sajátos legelőviszonyok szabtak gátat. Az egymás járására, legelőterületére áttévedt, vagy szándékosan áthajtott jószág a fertőző betegségeket terjesztette, s megakadályozása, vagy csak megfékezése, méginkább gyógyítása igen nagy feladatot jelentett. Meddőnek tűnt a Tanács többszöri intézkedése is, amellyel a pásztorokat 30—50 pálcaütéssel büntette, mivel állataikat kényszerűségből egymás legelőire, vagy a Hortobágy folyón túli járásokra engedték.1 2 Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi tényezők erősen befolyásolták a jószágállomány és a pásztorok számának alakulását, de a tapasztalat megteremtette a gyógyítás kialakult formáit, a védekezés előfeltételeit.3 A hivatalos állatorvoslás a XVIII. sz. végén, de inkább a XIX. sz elején kezdett terjedni. A városok magistrátusai sorra hozták rendelkezéseiket, de a hasznuk, vagy inkább eredményük szinte mindig esetleges és kétséges volt.4 így született többek között Szentgyörgyi József és Szegvári István orvos doktor előterjesztése alapján rendelkezés 1815 július 7.én az „uralkodni kezdett marhadögnek eltávoztatására” és a kősó állatgyógyászati használatára.5 Roppant érdekes és tanulságos, hogy a levéltári anyagban említett gyógymódok a pásztorok körében itt-ott még napjainkban is fellelhetők. Igen hasz1 HBmL. IV. A. I/b. 110. Fasc. 166. 1794. Nyomtatvány a marhadög elleni orvosságról, Pesten, 1794. IV. A. 1/b. 181. cs. 50. Fase. VI. Anni 1798. Nyomtatvány. Segedelemtábla. Pest, 1798., IV. A. 1/b. 226. cs. 15. Fase. VI. 1808. 2 Balogh István: Marhadög orvoslása Debrecenben a XVIII. században. Néprajzi Értesítő 1959. 4. évf. 303—308. old. Tanács 1819, szept. 25. 3 HBmL. IV. A. 1011/k. 282/1824., Az állategészségügy Debrecen területén az 1900-as év 2-dik negyedében. DGL. 1900. 2. évf. 132—133. old. Debreceni állategészségügyi körzetek életbe léptetése. DGL. 1903. 5. évf. 4. sz. 25—26. old. Györffy István: Állattartás. Magyarság Néprajza II. Bp. é. n. 90—91. old. 4 Nagy Czirok László: Pásztortörvények és szabályok, ún. regulák a Kiskunságban. Néprajzi Értesítő, XXXVI. 1954. 257—268. old. Luby Margit: Fogyó legelőkön. Bp. é. n. 171. old. 5 HBmL. IV. A. 1011/k. 1815. szept 18. 75
