A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Orosz István: Szőlőtermelés a Hajdúkerület városaiban a XVIII-XIX. században

Az értékesítés rendszere a tőkés korszak „szabadságát” megelőző időszakban is sajátos átalakuláson ment keresztül. A sokszor idézett 1726. évi tanácsi rendelkezés a szoboszlói szőlőbirtokosoknak még megengedi, hogy saját szőlőjükben termett boraikat telkükön kimérhetik.77 A bormérés szabadsága a nemesijogok egyik lényeges eleme volt, de ahogyan a hajdújogok más elemei is fokozatosan a kommunitásra ruházódtak át, ugyanúgy a borkimérés is egyéni jogból közösségi privilégium lett. A 18. század végén már kerületi határozat mondotta ki, hogy „egy lakosnak sem szabad a maga házánál vagy akárhol is sem bort sem pálinkát egy szóval semminemű italt árulni.”78 A szigorú határozat alól néhány évig még volt kivétel, Böszörményben pl. még az 1780-as évek második felében is mérhették a termelők házaiknál kerti boraikat, de csak 4 hétig.79 Szoboszlón viszont már 1766-ban is csak akkor engedték meg a termelőknek boraik kimérését, amikor a korcsma-árendátor csak áron alul akarta termésüket felvásárolni.80 A későbbi évtizedekben teljessé vált a kommunitás bormérési privilégiuma.

A bormérési jogot a tanácsok rendszerint bérbeadták a korcsmabérlőknek, akik viszont szerződéseikben kötelezettséget vállaltak, hogy illendő áron felvásárolják a helyi termelők borait. A nánási korcsmárosok szerződésében pl. az alábbi megfogalmazás szerepelt: „ha Isten szőlős kertünket áldással tartani fogja, lakosaink kerti boraikat illendő áron be vegyék (t.i. a bérlők) a korcsmán”.81 Más alkalommal azt is kikötötték, hogy „kötelesek az itt termett bort minden behozott borral szemben előbb megvásárolni”,82 ami minősítése is lehet a helyben termelt boroknak.

Nem állíthatjuk, hogy a kommunitás bormérési privilégiuma osztatlan lelkesedést okozott a lakosság körében. A 18. század végétől nem lankadó társadalmi elégedetlenség mozgatórugói között a szőlőföld és a borkimérési jog is szerepelt. A szőlőföld osztásban a közföldek jogtalan el ideged ítését látták, a kommunitásnak kisajátított bormérési jogban pedig a szoboszlói Cseke és Dóró vagy a böszörményi Nagy Demeter mozgalma a hajdúkat megillető nemesi jogok csorbulását sérelmezte. Mindezek elemzése azonban külön tanulmányt kívánna.

Vine-growing Culture in the Hajdú Towns in the 18th-19th centuries by István Orosz

In six Hajdú towns, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúdorog, Hajdú- hadházand Vámospércs vine-growing began only at the beginning of the 18th century. There still was no region of good vine-growing quality in the vicinity of these towns, but the large scale expansion of these areas is characteristic of the Hungarian Plain, and of the shift of vine-growing centres in the 18th—19th centuries. The traditional mountain areas as it were, became outnumbered by those on the plain. During these more than two-hundred years thirty vineyards were planted around the towns of the inner pastures or on other grounds out of use. These vine lands covered more than 1,267 hectares.

The legal state of vineyards in these towns was also unusual before 1824. The wine itself was not considered as belonging to the real estate, but was looked upon as an independent property, on the grounds that the value of a vineyard was determined by the value of the grape and the amount of

77 HBmL. V. A. 402/a. 1. k. 1726. 216. old.

78 Uo. IV. A. 503/a. 13. k. Számadások 1785.

79 Uo. V. A. 3/a. 1788. 336. old. 1786. 571. old.

80 Uo. IV. A. 502/a. 4. k. 1766. 3. old.

'81 Uo. V. A. 301/a. 1. k. 1767. 157. old.

82 Uo. 9. k. 1803. 130. old.

73