A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Orosz István: Szőlőtermelés a Hajdúkerület városaiban a XVIII-XIX. században
bor” lett,69 amelyet a tél folyamán el kellett fogyasztani, mert az idő melegebbre fordulásával megnyúlósodott, több évre nem lehetett eltartani. Erre azonban nem is gondoltak, az évi termésből felesleg aligha maradt, sőt április, májusban a városok italméréseiben rendszerint már nem kerti, hanem „hegyi” bort mértek. A kataszteri becslők szerint a hajdúsági szőlők a hegyi szőlőkhöz képest könnyen művelhetők voltak, egy kapás napi teljesítménye 250—300 □ -öl is lehetett, szemben a hegyvidéki szőlők 90—100 □ -öles teljesítményével. A viszonylag nem nagy terjedelmű szőlők megművelése így a családi munkaszervezetben is végbemehetett. Ezt kell mindkét évszázadban a legáltalánosabb munkaszervezeti formának tekinteni, azzal a kiegészítéssel, hogy a családi szervezetben foglalkoztatott idegen munkaerőt, ostorokat, béreseket, villásokat természetesen a szőlőben is felhasználták. Emellett azonban a szőlőkben rendszeresen alkalmaztak napszámosokat is. Bizonyos nyomait megtaláljuk a hagyományos borvidékeken széleskörűen alkalmazott szakmánynak is. A nánási Balogh Andrásné 1804-ben amiatt panaszkodott, hogy Nagy János „szőlője munkáját felvállalván, adott neki egy köböl rozs vetést és egy malacot”, de egyszer sem kapálta meg a szőlőt.70 Vannak adataink a feles művelésről is. Böszörményben Deák János örököseinek 2 nyilas zaboskerti szőlőjét 1820-ban Szűcs Kis István művelte felében.71 A szőlők művelésének módját és a munkaszervezetet a kommunitás nem szabályozta, de 1848 előtt rendszeresen élt a munkabéreket limitáló jogával. A metszők, kapások, kötözők munkabérének felső határát megszabó tanácsi, kerületi döntést rendszerint a templom kerítésére szögezték ki, s büntették azokat, akik a megszabottnál több bért fizettek. A szőlőkapások bére általában megegyezett a kaszásokéval. A terméseredményekről és a hozamokról megközelítően pontos adataink csak a 19. századból vannak, a legrészletesebbek az 1852—54. évi kataszteri becslés során keletkeztek.72 3. táblázat. Bortermés a hajdúvárosokban 1852—54-ben Helység Terület Termés kát. hold □ -öl akóban hektoliterben 1 kh-on OSSZ. 1 kh-on OSSZ. Böszörmény 392 720 i6 6 279 9,05 3 552 Nánás 302 1200 i6 4 844 9,05 2 739 Szoboszló 384 782 16 6 152 9,05 3 479 Dorog 145 600 26,64 3 870 15,07 2 191 Hadház 250 1520 24 6 023 13,58 3 408 Vámospércs 235 700 16 3 767 9,05 2 131 Összesen: 1711 451 1 18 30 935 10,18 17 500 A többéves termés alapján számított holdankénti hozam magasabb, mint a kataszteri felmérések szerint 9,53 hl/kh-nak adódó országos átlag.73 Amint látható azonban, jelentős különbségek vannak az egyes városok között. Ezek 69 HBmL. VI. 127/gg—4 Földtermési táblázat Hadház, 1852. 70 HBmL. V. A. 301/a. 9. k. 1804. 108. old. 71 Uo. V. A. 3/b. 1820. Fasc.: PAR Nro. 133. 72 A táblázat forrásai: HBmL. VI. 127/gg, ff, jj, stb. Az alsó ausztriai akó hektoliterre történő átszámításánál az akó 56,58 literes űrtartalmát vettük figyelembe. 73 Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767—1867. Bp. 1793. 237. old71
