A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)

Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában

hogy csak egy példát említsünk: a belényesi járásban a 2395 adózó családfő közül csak 182-nél írtak össze 4, kilencnél 6, egynél (!!) pedig 8 ökröt. A többi 2203 esetben már nem képesek az egyes családok önálló igaerővel művelni födjüket. Ebben a járásban — többek között — ez a tény is meghatározza az itt folyó alacsony színvonalú, nagymértékű kézimunkára támaszkodó gazdálkodási formát. Nem sokkal jobb azonban a helyzet a többi járásban sem, amelyekben a 4—6—8 ökrös gazdák számának gyarapodásának ellentéteként megnő az igázható ökörrel nem rendelkező gazdák száma. Úgyszólván alig lehet olyan települést találni a megye egyházi birtokain, ahol minden adózónak lenne igásjószága. Dominálónak a kétökrös gazdákat tekinthetjük az általunk vizsgált területen. Ez a tény — mint korábban már utaltunk rá — valószínűtlenné teszi az 1728-as, telek szerinti megoszlásról szóló adatokat! Bizonyos sajátosságok azonban némileg módosíthatják az egyházi birtokok igásállománnyal való ellátottságáról kialakult képet. Váradon pl. a 205 adózónak mindössze 21 ökrét jegyezték fel az összeírok. Nyilvánvaló azonban, hogy az összeírtak nagyrésze nem is földműveléssel foglalkozott, hanem másképpen kereste kenyerét. Az érmelléki járás falvaiban is jelentős azoknak a száma, akiknek egyáltalán nincs ökrük. Szentimre 99 családfőjéből csak kilencnél találtak ökröt! Bagaméron 55, Szalacson 94 adózónak nem volt ökre. A jelentős szőlőtermeléssel rendelkező vidéken kisebb az igaszükséglet, nagyobb az emberi munkaerő szerepe. A lovakat e vizsgálódásnál csak kevéssé vehetjük figyelembe, részben kis számuk miatt (a 6368 családnak összesen 2886 lova volt!), részben pedig azért, mert a lóállomány koncentrálódása a mezővárosokba (Várad, Püspöki, Csatár és Bihar lakóinak 511 lovát írták össze!) a nem mezőgazda- sági jellegű igénybevételre enged következtetni.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az egyházi birtokok a XVIII. század első harmadában a megye közel felét jelentették, tényleges gazdasági súlyuk és szerepük azonban a dolgozatban, kimutatni megkísérelt okok miatt elmarad a birtokviszonyok által tükrözött arányok mögött.

The Number and Conditions of Population on Properties Owned by the Church in Bihar County in the First Third of the 18th century

by István Bársony

After reconquering Várad in 1692 there opened new possibilities to restore the proprietorship of church. The different types of church properties—mainly those of the bishop and chapters— comprised nearly half of the settlements in the county with almost forty per cent of the total tax paying inhabitants. The paper deals with the conditions of the population on this very significant type of property in the 18th century. The settlements owned by the church, inspite of their scattered location, were mainly concentrated in the South, South-East part of the county, in the Belényes and Szalonta districts. Apart from these, only the Várad district was of some importance, because of market towns like Várad, Püspöki, Bihar, Csatár to be found here. In the Érmellék and Sárrét districts there were comparatively fewer church properties.

This locality was very typical of the church estates in Bihar county. The hilly and wood covered Belényes district was unfavourable for tillage compared to other more fortunate parts of the county. The villages here were sparsely inhabited and scattered. The variety of plants raised here was smaller (mainly corn and maze) and so was the live-stock. This is the reason why church properties were of less importance and had less inhabitants in Bihar county than elsewhere, and this fact cannot be altered by arguments like the significant vine product of market towns in the Várad district, because conditions in the South, South-East part of the county can be accepted as dominating.

The number of population was increased not only by birth, but by a very important factor concerning the conditions of the inhabitants, the expansion of the immigrant Rumanians.

55