A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában
gálatán alapuló adatokat. Az 1728-as összeírás rovatai egyebek között a jobbágytelkek nagyságát is feltűntetik — sajnos nem minden járásnál, illetve településnél. Ezek alapján az egyházi birtokok jobbágynépessége a teleknagyság szerint az alábbi viszonyok között élt: Járás Egész Fél Harmad Negyed telek Belényesi 727 521 137 48 Érmelléki 50236 — — — Sárréti 25 837 38 — — — Szalontai88 — — — — Váradi 994 427 4 — Ezen adatokhoz azonban több ok miatt is csak nagy fenntartásokkal közelíthetünk. Fenntartásainkat a következőkre alapozzuk: Nagy ellentmondást látunk nem egy esetben a telekszámnál feltüntetett adatok és az un. szöveges megjegyzések között. Pocsavelesd 4 egész, 3 féltelkes jobbágya számára az egész határ 4 köböl búza befogadására elég csupán. Az újtelepítésű Ökrös 4 egész, s egy harmadtelkes jobbágya csak a kunyhók körüli földet műveli, kukoricát és kendert termesztve. Poklosa egy jobbágya is csak a ház körüli földben vet zabot. Szakácson 4 egésztelkes jobbágyot tüntet fel az összeírásban, a szöveges megjegyzés szerint itt is — mint Ökrösön — csak a házak körüli földben vetnek kukoricát és kendert. A tarkovicziak szintén a házak körül fekvő földet művelik. A belényesi, de részben a szalontai és a váradi járás falvaira is az a parlagoló módszer jellemző, amelynek sajátosságait Wellmann Imre a családonkénti szórt erdei megtelepüléssel, az erdőből irtással, égetéssel nyert szántófölddel, kukorica (esetleg köles, zab, hajdina) termeléssel; s az állattenyésztés nagy súlyával írja le.39 Más természetű, de szintén ellentmondásos jelenséggel találkozunk az ér- melléki járás adatainál. Itt minden lakott telek egész jobbágytelket jelent. Ér- tarcsa, Szentimre, Vasad határában a két-, Szalacs határában pedig a három fordulós szántót szabadfoglalás formájában művelik; mindenki annyit fog fel, amennyit bír.40 A teleknagyság feltüntetésének a parlagoló rendszer két szélső formája esetében nincs meghatározó, értékjelző, a jobbágyok viszonyaiban eligazító szerepe. Később látni fogjuk, itt csak megemlítjük, hogy a megye jórészének igás- állatállománya távolról sem elegendő a táblázatban jelzett nagyságú telekállomány megművelésére. 36 Csak egésztelket tüntettek fel. Értarcsa három zsellére szintén az egésztelkesek között felsorolva; Szalács és Szentmiklós zselléreinek azonban nincs telkük! 37 A járás 11 egyházi birtokként szereplő falva közül csak Bedő, Mezőkeresztes, Furta és Csökmő adatai szerepelnek e rovatban, a többi település hiányzik! 38 Hiányzik a lakott telkek számának, illetve az ezen belüli megoszlás adatainak feltüntetése. 39 Wellmann Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században. Agrártörténeti Szemle. 1961. 355. old. 40 Hasonló jelenségekkel a töröktől visszahódított területeken másutt is találkozhatunk. Vö. pl. Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger. (é. n.) 24—36. old., Uő.: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon. Szolnok. 1958. 6—19. old. 52
