A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Bársony István: A Bihar megyei egyházi birtokok jobbágynépessége a XVIII. század első harmadában
egyaránt ezen etnikum számbeli gyarapodását eredményezi. A megye másik három járásában lényegesen kisebb szerepet játszik a XVIII. század elején a románok bevándorlása. Az érmelléki járásban az egyházi birtokok közül még 1773-ban is csak Vasadot említik főleg románok lakta településként, a többi hétben túlnyomóan magyarok élnek. A sárréti járás falvait általában magyarok lakják. A váradi járásban a nagyobb falvak és a mezővárosok kivételével azonban már szintén jelentős a románok részaránya. Ezeken a területeken a népességgyarapodást részben a természetes szaporodás, részben pedig a környező megyékből (Szabolcs és Szatmár elsősorban) érkező parasztcsaládok biztosítják. A népességszám alapján mutatkozó sajátosságokra részben magyarázatot kaphatunk, ha a megye földrajzi viszonyaira, illetve e mellett a gazdálkodás lehetőségeire is vetünk néhány pillantást. A földrajzi tényezők igencsak eltérő feltételeket biztosítottak a megye különböző részein élőknek. Területének közel fele hegyes-erdős vidék, amely nyugatról keletre egyre inkább lejtve az alföldi síksággal találkozik.33 Feladatunknak nem a földrajzi környezet leírását tartjuk, hanem annak hatását kimutatni a mindennapi termelőtevékenységben. Ehhez az 1715-, 1720- és 1728-ban készült összeírások szöveges megjegyzéseit vesszük szemügyre.34 Úgyszólván az egész megye egyik legnagyobb gondját a folyók, patakok által okozott áradások jelentették. A jelzett összeírásoknak különösen a rétekre, legelőkre vonatkozó megjegyzései tanúskodnak erről. A rétek vizesek, alig közepes széna terem; a Hollód gyakran elönti. (Venter-Bragyét.) Remete határában 1715-ben a rétek a Gyepes partján voltak, a széna sással kevert. Belényesnél jegyezték fel az összeírok szintén 1715-ben, hogy a réteken — ha nincs áradás, jó széna terem, de egy kaszás így is csak egy kis szekér szénát gyűjthet. Sebes, Belezsény, Lelesd határában jó lenne a rét, de a Sebes miatt vizes. Kápolna és Gyanta rétjei a Fekete-Körös áradásainak vannak kitéve. Bihar kaszálói szintén áradásosak, Régent és Kovácsit használják 1720-ban. Csohaj rétjeit a Berettyó járja. Áradásos, vizes rétről szólnak a keresztesi, szentpéter- szegi, tépei megjegyzések is. Asszonyvására határában a jó rétet az Ér gyakran elönti. Bogyoszlón 1715-ben azt jegyezték fel, hogy a rét egyrésze az áradások miatt tönkrement, ezért a szomszédos pusztát bérlik fűkaszálásra. Példáinkat még gyarapíthatnánk, de korábbi állításunk illusztrálására talán ennyi is elég. A vizek okozta gond mellett a megye keleti részére meghatározó tényezőként nyomja rá bélyegét a hegyes-erdős jelleg. A belényesi, de a váradi járásban is sok község települt az erdőbe. 1728-ban jegyzik fel az összeírok pl. Bélökrös és Bélrogoz esetében: új telepítés, csak a kunyhók körüli földeket művelik, kukoricát és kendert termesztenek benne. Hasonló Toplicza — Káránd, Siád helyzete is. A korábbi összeírások is sok példát hoznak a hegyi-erdei településre. Dékányfalva házai 1715-ben az erdőben vannak szétszórva, szántó 33 A megye földrajzi viszonyainak leírásához: Fényes E.: i. m. 1839. 34—39 old., Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. (Szerk.: Borovszky Samu) Bp. é.n. (1901) 1—13. old., Jakó Zs.: i. m. 1940. 1—21. old.; Mezősi К1943. i. m. 7—9. old., Györffy György: Magyarország történeti földrajza. Bp. 1963. 569—571. old. 34 A kérdés vizsgálatát más összefüggésben vő. Bársony István: Termelési adottságok és lehetőségek Bihar megyében а XVIII. század első harmadában. Magyar Történeti Tanulmányok. (Szerk.: Szendrey István) VIII. Debrecen, 1975. 93—111. old. 50
