A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Közlemények - Szendrey István: Derecske hajdúváros
a hajdúság leverésével. Ezért nem is késlekedett, pedig ekkor még egyáltalán nem volt világos, hogy a 7 vármegye ügyében miként fog cselekedni Erdély új fejedelme. A császári erők újra támadásba lendültek, de Rakamaznál teljesen szétverte őket a hajdúk által támogatott erdélyi sereg. Úgy tűnt, hogy az 1631 tavaszán lezajlott rakamazi csata mindent eldöntött. A császár — a töröktől is félve — utasította a nádort akciói abbahagyására, s elrendelte, hogy az 1630 decemberétől erdélyi fejedelem Rákóczi Györggyel kössön békét.15 Eddig minden jel arra mutatott, hogy Rákóczi fejedelem ereje tudatában, az elsöprő rakamazi ütközet után feltétlenül az ifjú grófok és a hajdúk álláspontját, a 7 vármegye átadásának megtagadását fogja megvalósítani. Erre mutatott pl., hogy elfogatta és Váradra vitette a leváltott, Habsburgokhoz húzó hajdúkapitányokat. Továbbá; Erdélyi András a fejedelem közvetlen környezetében játszott vezető szerepet.16 A váradalmak azonban hiábavalónak bizonyultak. Rákóczi György a hajdúk támogatásával elnyerte az erdélyi trónt, leverte Esz- terházy csapatait, s amikor a nádor császári utasításra alkudozásra kényszerült, Erdély fejedelme a tárgyalást, a kompromisszumos megoldást választotta, annak ellenére, hogy 14 ezer fős serege állt fegyverben, amellyel a 7 vármegye védhető lett volna. Rákóczi kiegyezése mellett meglepő az is, hogy a megvert nádor egyáltalán nem legyőzöttként lépett fel a tárgyalásokon. Mindenekelőtt természetesen követelte a 7 vármegyét, a Habsburg-párti hajdúkapitányok visszahelyezését, a hajdúság személyes hűségesküjét és persze Erdélyi Andrásék megbüntetését. A fejedelem voltaképpen mindenben engedett: kivéve Erdélyi András és társainak ügyét. így aztán a 7 vármegye Habsburg fennhatóság alá került. Az elcsapott hajdúkapitányok visszakerültek városaik élére. Eszterházynak csak abba kellett belenyugodnia, hogy azok a hajdúk, akik nem tették le a hűségesküt, szabadon elvonulhattak erdélyi területre, élükön Erdélyi Andrással, akit viszont kizártak — 4 társával egyetemben — a közkegyelemből.17 A hajdúk valójában nem ezt várták, nem ezért harcoltak. Az adott körülmények között azonban a lázadó böszörményieknek — nyilvánvalóan voltak közöttük más városból valók is — nem maradt más választásuk, mint az elköltözés. így került tehát a harmadik hajdúfelkelést vezető Erdélyi András böszörményi kapitány 1631-ben 1000 hajdújával Derecskére,18 akiket aztán — amint lentebb látni fogjuk — mindvégig védelmezett Rákóczi György a másik ellenséggel, a törökkel szemben. Amíg a 7 vármegye ügye, s az erdélyi fejedelemség kérdése el nem dőlt, a török elég aktív figyelemmel kísérte az eseményeket. Ismételten tapasztalható, hogy a Habsburgokkal szemben az ellenálló hajdúk oldalán állt. Nem utolsósorban ennek is lett következménye, hogy Bécs eltiltotta a magyar nádort a további harcoktól. Az azonban már egyáltalán nem tetszett a törököknek, hogy az erdélyi fejedelem a hódoltság határán egy hajdú-központot hívott életre Derecske betelepítésével. (Egyébként határozott körvonalai látszanak egy jól ki15 Uo. 125., 134. old. — Szilágyi S.: i. m. 200. old. — Erdélyi Országgyűlési Emlékek i. m. 38. 41—46., 51—56., 159—161. old. 16 MakkaiL. i. m. 136—137. old. — Erdélyi Országgyűlési Emlékek i. m. 175. old. 17 MakkaiL.: i. m. 134., 138—151., 207—208., 271. old. — Vö. Szilágyi Sándor: A Rákócziak kora Erdélyben. Bp. 1868. 283. s köv. old. 18 Makkai L.: i. m. h. és 148. old. — Rákóczi Györgynek Erdélyi András régi ismerőse, régi katonája volt. 1621-ben ugyanis Rákóczi alatt szolgált a pozsonyi táborban. Nagy László szóbeli közlése, amiért ezúton mondok köszönetét. 152
