A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 3. 1976 (Debrecen, 1976)
Tanulmányok - Mikecz Ferenc: A földreform végrehajtásának sajátosságai Hajdú megyében
igénylő bizottságok kialakításában és munkájában a kezdeményezést kézben- tartó kommunista és parasztpárti pártszervezetek több helyen nemigen akarták betartani a pártok központi vonala által kezdeményezett koalíciós összetételt. Ennek oka az volt, hogy hiányzott belőlük a bizalom, főként az FKP delegáltjaival szemben, akikkel már korábban a nemzeti bizottságokban és a termelési bizottságokban is élesen szembekerültek. A „Néplap” többszöri felhívása — a koalíciós együttműködés betartására — jelzi, hogy az MKP felső szervei és a kiküldött kormánybiztosok az említett kérdésekben nem mindig tudták más belátásra szorítani az MKP és NPP helyi pártszervezeteit. A szubjektív előítéletek mögött a háttérben ugyanis azok az objektív tényezők húzódtak meg, amelyek már a felosztásra kerülő földbirtokhatár körüli harcban is felszínre törtek. Hajdú megyében a püspökladányi 19 826 holdas egyházi és a balmazújvárosi 14 ezer holdas Semsey birtokon kívül nem volt jelentősebb felosztható nagybirtok. Az előbbiből 14 ezer, az utóbbiból pedig csak 10 ezer kh. volt a szántóterület. A többi felosztásra kerülő birtok terjedelme 100—1000 kh között mozgott, de ezek területéből is sok volt az erdő és a legelő. A megyének több olyan községe volt, ahol alig akadt a földreformtörvény értelmében felosztható földterület. Emiatt hosszú vita folyt a szomszédos községek és városok között, mert a kevés felosztható földterülettel rendelkezők a jobb helyzetben levő falvak földjeiből szerették volna igényeiket kielégíteni. A Debrecennel határos helységek szinte valamennyien a várostól várták a segítséget.21 Debrecen a felosztható földterület szempontjából még rosszabb helyzetben volt, mint a megye más helységei. A város hatalmas területéből csak 11 ezer kh volt szántóterület — tehát kevesebb, mint a püspökladányi egyházi alapítvány felosztható földterülete — a többi terület erdőből, legelőből és nádasból állt. De még ez az arányaiban amúgy is csekély szántóterület sem alkotott összefüggő egységet. Debrecen helyzetét bonyolította továbbá, hogy az 500 kh-at megközelítő vagy meghaladó kulákgazdaságok többsége a rendelet betűje szerint mégsem volt igénybe vehető. Tulajdonosaik ugyanis — akikről többségükben köztudott volt, hogy a földet egyben művelik —, valószínűleg még a háborús beszolgál- tatási rendeletek kijátszása érdekében telekkönyvileg egyenes és oldalági rokonaik nevére íratták szét a birtokot. A demokratikus változással szembenálló volt horthysta hivatalnokok viszont éppen erre hivatkozva mindent megtettek, hogy az ilyen birtokokat megmentsék a felosztástól.22 Ezért Debrecen határában a földreform különösen elhúzódott. 1945 április közepére — A Dunántúl kivételével — a földosztás lényegében befejeződött az országban. Ugyanakkor Debrecenben és néhány Hajdú megyei községben még el sem kezdődött, bár a földigénylő bizottságok a földreformrendelet elfogadásakor azonnal megalakultak. A földért folyó harc Hajdú megyében és Debrecenben sokkal inkább mint az ország más területein, a földnélküli parasztság és a mezőgazdasági tőkés ele21 Komlósi Andor visszaemlékezése. HBmA. Néplap, 1945. március 22., 27., 28., 29., 30., ápr. 1., 13., 15. sz. 22 Néplap, 1945. március 28., április 13. A földreform megvalósításának sajátos nehézségeit részletesen és behatóan elemzi Varga Zoltán idézett tanulmányában. Ő is arra a következtetésre jut, hogy a felosztható nagybirtok csekély számának következtében a gazdag és szegény parasztság közötti ellentétek erősebben éleződtek ki, mint azokon a helyeken, ahol több felosztható nagybirtok volt. VargaZ.: i. m. 1956. 167. old. 117
